esztergomi kanonok és főesperes, szül. 1523-ban Gyulafehérvárt; gyermekéveit is itt töltötte. Befejezvén tanulmányait a krakkói egyetemen, Nagy-Váradon pappá szentelték és hitszónok volt, utóbb kanonok és a káptalan iskolájának igazgatója lett. Zabardy Mátyás püspök halála után mint káptalani helyettes vezette az egyházmegye ügyeit. A káptalan felosztása után (1557.) alig 34 éves korában Nagyszombatba került és itt Oláh Miklós 1567-ben esztergomi kanonokká és sasvári főesperessé nevezte ki. Végrendeletében 3000 tallért török foglyok kiváltására, szegény tanulók és árva leányok segélyezésére hagyományozott. Meghalt 1577. márcz. 22. Nagyszombatban 54. évében.
Kézirati munkája a budapesti egyetemi könyvtárban: Notata pro usu concionatorum, 4rét 198 levél. (Evangeliumi magyarázatok az év egyes napjaira. Végén: Andreas Myndszenthy Waradini 1563. Lecta per Derckkey in mense Junii et Julii. a. D. 1577).
Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 334. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok 174. l.