ev. ref. lelkész, szül. 1796-ban Szerencsén (Zemplénm.); tanult a sárospataki ev. ref, főiskolában, időközben Kézsmárkon is, a német nyelv megtanulása végett; azután nevelő volt Kassán egy évig, Pozsonyban három évig. Meghívták a sárospataki iskolához a szónoklati osztály vezetésére; de előbb Göttingába, onnét Angolországba ment és az oxfordi egyetemen is megfordult. Hazajövén, 1831-ben elfoglalta tanszékét. 1832. aug. elment, meghivatott sátoraljaújhelyi lelkésznek; 1838. okt. a sárospataki főiskolába választatott meg a bölcselet tanárának, hová 1839. okt. költözött. 1845-ben reá kerülvén az igazgatói teendő, hatalmával visszaélt és e miatt egyenetlenségbe került a tanulókkal és a tanári karral. 1846-ban elmondott tanári állásáról; még egy évig lakhelyén maradt, 1847-ben azonban neje jószágára Nyirbátorba ment, hol 1855. márczius 24. meghalt.
Nagytudományú volt, írja Fejes; ki beszédeit leginkább angolból fordította.
Fejes István, A sátoralja-ujhelyi ev. ref. egyház története. S.-A.-Ujhely, 1889. 191-197. l.
Sárospataki Lapok 1891. 32. l.