honvéd őrnagy, szül. 1857. márcz. 20. Szabadkán (Bács-Bodrogm.); előbb főreál-, majd főgymnasiumi tanuló volt és az érettségi vizsga letétele után a budapesti egyetem jogi karánál két évet hallgatott. 1877-ben mint egyéves önkéntes besoroztatott a cs. és kir. 12. dsidásezredhez, hol magát ténylegesítve, 1886-ban főhadnagy lett. A közös hadseregben mint csapattiszt nyolcz évig szolgált; 1886-ban a honvéd lovassághoz helyeztetett át, hol 1890-ben századossá léptettetett elő, 1892-ben a honvéd gyalogsághoz helyezték. 1897-98-ban a törzstiszti tanfolyamot végezte és 1898-ban a szabadkai 6. honvéd gyalogezred második zászlóaljának ideiglenes vezetésével bizatott meg. 1900. november 1-én a brassói 24. gyalogezred őrnagyává neveztetett ki.
A Ludovika Akadémia Közlönyében mint levelező tag működött. A magyar humorisztikus lapoknak állandó munkatársa. Szépirodalmi és napilapokban több katonai tárgyú elbeszélései és tárczaczikkei jelentek meg névtelenül vagy «Lármás őrmester» álnév alatt (a Bolond Istókban.)
Czikkei a Ludovika Akadémia Közlönyében (1887. Harczászati jegyzetek az orosz lovasságról, A régi jó időkből, 1888. Rajzok a mi huszárságunk történetéből sat.).
Munkái:
1. Lovaglás szabadban tisztekkel, altisztekkel és legénységgel. Példagyűjtemény a harcztéri szolgálatból. Írta Moravetz Károly. Szabadon ford. és bővítette. Bpest, 1888.
2. Válogatott hatvágások. Kiadta a Bolond Istók szerkesztősége. U. ott, 1890. (Humorisztikus aphorizmák).
M. Könyvészet 1888.
Ludovika Akadémia Közlönye 1899. 670. l.
A honvédség Névkönyve 1901-re. Bpest.