a magyarországi szerbek egyik vezére, szül. 1826. febr. 22. Mossorinban (Bácsm.); az apja szegény határőrvidéki varga volt. Rajacsics verseczi szerb püspök anyagi támogatásával végezte a gymnasiumot Ujvidéken és Pozsonyban. Ekkor visszatért szüleihez. Mint szülőhelyének egész környéke, a titeli kerület, ő is részt vett 1848-49-ben a magyarok elleni harczban. De még a szabadságharcz lezajlása előtt elment Belgrádba, a hol Obrenovics Milos fejedelemtől ösztöndíjat kapott egyetemi tanulmányainak megkezdésére. A pénzzel Bécsbe ment, a hol 1854-ben elvégezte a jogot, mire két év mulva ügyvédi irodát nyitott Ujvidéken. Itt 1861-ben polgármester lett. 1865-ben a basahidi kerület országgyűlési képviselővé választotta meg és 1866-ban megalapította a Zasztavát (Zászló), melynek első száma febr. 22. jelent meg. Mint képviselő a nemzetiségek és különösen a délszlávoknak különállása érdekében szólalt fel. Az 1869. választások alkalmával fejtette ki programmját: a foederativ rendszer hívének vallotta magát, elvetette az 1867. alapot, az erdélyi uniót, a horvát egyezségről és a nemzetitségek jogairól szóló törvényczikkeket, a melyeket elégteleneknek tartott. Fölszólalásaival megbotránkozást keltett és kihívó modorával magára zúdította a Ház haragját; erős demokrata meggyőződései azonban bizonyos rokonszenvet keltettek iránta a ház szélső elemei közt. De mindnyájan elfordultak tőle, midőn 1875. ápr. kihívó módon tiltakozott a nemzeti színháznak adandó kamattalan előleg ellen. Ugyanez évben visszavonult a szerb nemzeti egyházi congressustól, melyen addig az ellenzék vezére volt. A nagy szerb eszme érdekében kevésbbé törvényes módon küzdött saját lapjában, a Zasztavában és a nagyon elterjedt omladina egyesületben, mely az ő vezetésével csak rosszul takarta irodalmi czégérével a politikai agitatiót, mely aztán feloszlatását vonta maga után. A szerb-török háború idején azzal gyanusították, hogy Kaszapinovicscsal 20-30,000 magyarországi szerb önkéntes toborzására válallkozott és e gyanu alapján, nem tekintve képviselői immunitását, 1876. aug. 5. a minisztertanács rendeletére Ujvidéken elfogták. Hosszas vizsgálati fogság után 1878. jan. 18. öt évi börtönre ítélték. Ezzel befejeződött szereplése. Titelben még megválasztották képviselőnek. Utolsó beszédét az országgyűlésen 1882. febr. 22. mondta, s ekkor azzal a javaslattal állott elő, hogy Ausztria-Magyarország vonuljon ki Boszniából, hogy ezt a tartományt megszállhassa Szerbia. De ezután lelke teljesen megtört és a tüzes agitator csöndes, elvonult emberré lett. Meghalt 1901. febr. 4. Verseczen.
A Zasztava cz. politikai lapnak, mely hetenként kétszer jelent meg, első évben (1866) Pesten, azután Ujvidéken, M. volt a szerkesztője s kiadója; most pedig fia Miletics Szlavkó Szvetozár a lap kiadó-tulajdonosa s négyszer jelenik meg hetenként.
Budapesti Közlöny 1869. 68. szám.
Pallas Nagy Lexikona XII. 666. lap.
Érdujhelyi Menyhért, Ujvidék története. Budapest, 1896. 371. l.
Budapesti Hirlap 1901. 36., 38. l.
Vasárnapi Ujság 1901. 6. sz. (Nekr.).