ág. ev. lelkész, szül. 1757. júl. 21. Segesvárt; tanult felváltva szülőhelyén, Marosvásárhelyt és Kolozsvárt; azután a tübingai egyetemen 1779-1782-ig; tanító volt 1784-től Segesvárt és 1788. jún. 10-től 1791. nov. 6-ig ugyanott gymnasiumi rektor, egyszersmind városi lelkész. 1792. okt. 15. Rádosra ment lelkésznek; innét pedig 1806 aug. 26. Erkedre hivatott meg és a segesvári (kisdi) káptalan dékánjának választatott, mely hivatalát 1810-1835-ig viselte. Meghalt 1840. júl. 8.
Munkája: Auch ein Wort zur Ehre an der Urne Eines seinen Staaten nur allzufrüh entrissenen glorwürdigsten Fürsten Sr. k. k. Majestät Joseph des Zweiten ... Tübingen, 1790.
A segesvári ág. ev. templomban József császár halála után mondott beszédét említi a Göttinger gelehrte Anzeigen (XCIII. 737. l.). Kéziratban; Beiträge zur Geschichte der Schässburger Wüste oder sogenannten Woszleng; önéletrajzi bő feljegyzéseket hagyott hátra, melyeket, valamint több kötet magán kéziratát az erkedi lelkészi levéltár őrzi. (Ezekből J. Ziegler, Aus dem Leben des ev. sächsischen Dechanten J. G. Mild. Hermannstadt, 1886 adott ki bő kivonatot).
Trausch-Schuller, Shriftsteller-Lexikon II. 425., IV. 292. l.