ügyvéd, M. Bálint uradalmi tiszttartó és Medve Zsuzsánna fia, szül. 1844. febr. 29. Tiszalőkön (Szabolcsm.); iskoláit Sárospatakon kezdte s több helyt folytatta; a jogvégzésre ismét Sárospatakra tért vissza. Ügyvédi oklevelének 1872-ben elnyerése után Nagy-Kállóban nyitott ügyvédi irodát; innét 1877-ben Monorra (Pestm.) költözött, hol jelenleg is ügyvédi gyakorlatot folytat.
Költeményeket írt a Kikelet cz. Albumba (Sárospata, 1860), a M. Bazár, Családi Kör és Igazmondó cz. hirlapokba Lászlóffy Béla és Tarcali M. László álnevek alatt. A Bucsánszky Alajos által kiadott Családi Naptárban (1872) jelent meg A halálthozó titkok cz. két kötetes regénye név nélkül (melyet 1862-ben írt és küldött be s a kiadó tíz év mulva közölte a szerző megkérdezése nélkül). A M. Szemlében (1890. Ovidius, Átváltozások IV. könyv. 32-168. sor Pyramus és Thiszbe regéje. Ford.); a Monorkerületi Lapokban (1901. 8. sz. Elborongás, rajz).
Munkája: Sámson. Költői elbeszélés. Tizenkét énekben. Kecskemét, 1885. (Ism. Egyetértés 1886. 52. sz.)
Szerkesztette a Monor és Vidékét 1882. márcz. 19-től (Kecskeméten nyomtatták); a Monorkerületi Lapokat 1901. jún. 2-től (15 száma jelent meg) és szerkeszti az újból megjelent Monor és Vidékét 1902. márcz. 2. óta.
Most rendezi sajtó alá Ovidius Metamorphoseonjának alexandrinus fordítását, melyből az említett M. Szemlén kívül, mutatványokat közöltek a Tiszafüred és Vidéke (1890-93), a Monor és Vidéke (1900) és a Monorkerületi Lapok (1901) is.
M. Könyvészet 1885. és önéletrajzi adatok.