erdélyi főispán és kincstárnok, M. Ferencz és briberi Melith Anna fia, 1600-ban a nemzeti táborban volt és a máriszlói ütközet előtt a nemesek őt küldték Csáky Istvánnal Bástához, hogy szándékukat nyilvánítsák és a Mihály vajda elleni támadás felől értekezzenek. 1603-ban Székely Mózes pártján állott, a június 17-ikik harcz után Radul vajda foglya lett és nagy összeg lefizetésével váltotta ki magát. Azután Kolozsmegye főispánja volt és Bocskay alatt ő viselte e tisztséget. Az 1607-ben Rákóczy Zsigmond helytartósáta alatt tartott országgyűlésen mint főispán jelent meg; Bethlen Gábor alatt 1710. szept. e czímen találjuk. E fejedelemnek consiliarisua is volt. 1615. júliustól a kővári vár kapitánya s kolozsmegyei főispán; ez évben az országgyűlésen egyszersmind az ítélő tábla elnöke. 1618. máj. őt Gerőffyvel és Kamuthyval kirendelték biztosoknak a Nagy-Károlyban tartandó értekezletre, de ekkor nem tartatott meg az értekezlet. 1619. márcz. mint biztos működött. A fejedelem ez időben őt óhajtása ellenére nevezte ki kincstárnokká. Bethlen felszabadította őt, hogy resignálja Rhédeynek a kincstárnokságot. 1626 első felében halt meg.
Mint az ország szónoka Bethlen Gábort fejedelemségébe beigtató beszédet mondott 1613. okt. 13. Kolozsvárt. (Erdélyországi Történeti Tár. II. 1845. 271. l.); Hálaadó könyörgése (u. ott); 1616. nov. 29. a kővári várban írt levelét Kővár érdekében, Szilágyi Sándor közli (Erdélyi Országgyűlési Emlékek VIII. 414.).
Hon és Külföld 1841. 241. l. (Bethlen parancsa Mikolához 1620. máj. 24.).
Gróf Lázár Miklós, Erdély főispánjai. Bpest, 1889. 37. l.