Kezdőlap

Mikó Mihály (oroszfáji),

országgyűlési képviselő és kormánybiztos 1848-49-ben, szül. 1817. szept. 29. Gyergyó-Alfaluban; iskolai tanulmányait Gyergyó-Szt-Miklóson kezdte, Csik-Somlyón folytatta és a kolozsvári kir. lyceumban 1837-ben végezte. 1839-ben Marosvásárhelyt letette az ügyvédi vizsgát és Csikszék jegyzőjévé választatott; ekkor a megyei küzdtérre lépett, hol az ellenzék sorain foglalt helyet és csakhamar a legnépszerűbb vezető férfi lett, kit a nép bizalma 1841-ben a kolozsvári országgyűlésre követül választott, hol különösen feltünt a székely nemzet sérelmeinek orvoslására tett inditványával. Már 1840-ban Csikszék gyergyói alkirálybirója lett; 1846-1848. szintén követ volt az erdélyi országgyűlésen; 1848-ban az Unio részleteit kidolgozó országos bizottság tagja volt; az 1848. pesti országgyűlés pedig szept. 27. Csikszék kormánybiztosává nevezte ki. A világosi fegyverletétel után ő is lappangott egy ideig, de elfogták és 1852. máj. 5. Pesten elítélték; négy évi fogságot töltött Josefstadtban. 1856. máj. 4. kiszabadulván, megnősült és otthon gazdálkodott. 1861-ben ő is, mint más hazafiak ismét a közügyek terére lépett és elfoglalta a csikszéki első királybirói helyet, melyről a provisorium bekövetkeztével lemondott. 1863-ban a ditrói kerület választotta meg képviselővé, el is ment Nagy-Szebenbe, de csak azért, hogy a gyűlésbe lépést ellenezze s az ily értelemben szerkesztett emlékiratot aláírja. Az 1865. kolozsvári országgyűlésre ismét csikszéki követül választatott, 1866-ban pedig képviselőnek küldték Pestre. Később csikmegyei főispánnak nevezték ki. Meghalt 1881. febr. 25. Csik-Somlyón.

Czikke a Pesti Naplóban (1867. 83., 84. sz. Nézetek az erdélyi törvényes állapot visszahelyezése tárgyában). A M. Polgárban (1881. 80., 81. sz. önéletrajzát írta meg).

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

M. Hirlap 1852. 759. sz. (Haditörv. itélet).

Vasárnapi Ujság 1866. 7. sz. arczk.

Országgyűlési Emlékkönyv. Pest, 1867. 270. l. arczk.

M. Polgár 1881. 80., 81. sz. (Jakab Elek).

Székely Naptár 1883. (Imets Jákó).

Pallas Nagy Lexikona XII. 652. l. és gyászjelentés.