erdélyi főudvarmester és kincstartó, előbb csiki vicekapitány, M. Jánosnak, ki atyai örökség fejében Hidvéget kapta és háportoni Forró Borbálának fia, szül. 1585-ben; serdült korában Barcsai Andrást szolgálta s az 1600-1602-beli csaták leírásából sejthetni, hogy Erdély akkori harczaiban, a miriszló-décsei, goroszlói s az urára halált hozott 1602. fejérvári csatában azzal együtt részt vett. Barcsai eleste után Bethlen Gábor szolgálatába lépett, a kinek állandóan híve volt. 1610-ben csiki vice-kanyítánynyá lett; 1611-ben részt vett a Báthory Gábor hadjáratában Serbán Radul oláh vajda ellen. 1613-ban Csik-Gyergyó és Kászon főkapítánya, majd 1622-ben főudvarmester s kincstartó lett. Nagy fontosságú követségekben járt: 1616. a portára, bejelenteni Lippa átadását és ellensúlyozni a fejedelemségre vágyó Hommonait; 1619-ben ismét a portán járt követségben, 1620-ban pedig a moldvai vajdánál és Konstantinápolyban, 1621. a vezérpasánál Budán, 1624. II. Ferdinandnál Kovacsoczy Istvánnal, 1625. a császárnál, hogy leánya kezét megkérje Bethlen Gábor fejedelem számára; ott nem érvén czélt, a berlini udvarba ment Brandenburgi Katalin megkérésére, a kivel Bethlen nevében megkötötte a házasságot. 1626-ban M. hozta be Brandenburgi Katalint Kassára, a hol 1626. márcz. 2. a fényes fejedelmi menyegző tartatott. Ugyanezen évben a pozsonyi béke megkötésénél Bethlen Gábor főkövete volt. 1627-ben a béke ügyében Konstantinápolyba küldetett. Ezekért a szolgálatokért birtokadományokat nyert, többek közt a Csikszereda melletti Zsögöd birtokát (maig is M.-birtok.). Ő építtette a csikszeredai várat, a mely róla Mikó-Ujvárnak neveztetett. Bethlen Gábor kinevezte végrendelete egyik végrehajtójának. Fejedelme halála után (1629) előbb özvegye fejedelemsége érdekében működött, később Bethlen István pártjára állott és 1630-ban az özvegyet lemondásra bírta. 1630. nov. ő ment követségbe Váradra I. Rákóczi György meghivására. 1631-ben Rákóczi Eszterházyhoz küldötte fejedelemségének megerősítésének kieszközlése végett. (Utja sikeréről a fejedelemhez Kassáról 1631. ápr. 2. írt levele a Keresztény Magvető 1875. 124. l. van). Midőn az ifj. Székely Mózes pártot ütött, a fejedelem Mikót küldte 1633-ban követül a portára. Ekkor kapta a kolozsmonostori uradalmat 15,000 magyar forint zálogösszegben. 1634-ben szintén a töröknél járt követségben. 1635-ben az ő közbenjárására állt helyre a székelyek ama régi kiváltsága, hogy a székely örökségben megszakadás esetén nem a kincstár, hanem a rokonok örökölnek. Meghalt 1635. júl. 15. Gyulalfehérvárt és ugyanott eltemettetett aug. 28.
Munkája: Hidvégi Mikó Ferencz historiája 1594-1613. Biró Sámuel folytatásával. Közli Kazinczy Gábor. Pest, 1863. (M. Történelmi Emlékek. Monumenta Hung. Historica II. osztály, Scriptores VII. 135-225. l. Benkő József az eredeti kéziratból, mely elveszett, másolta; ezen másolatból adta ki Kazinczy Gábor. I. része Szilágyi Ferencz Klió-jában III. 363-408. l. jelent meg. Kézirati másolata több példányban a m. n. múzeumban, ívrét 104 lap. Ism. Hon és Külföld 1842. 181. l. és Uj M. Múzeum 1853. I. 218. I. Benkő József, M. Sajtó 1864. 9. sz., Budapesti Szemle. Uj F. II. 137., III. 132., 424. l.).
Bod, M. Athenas 176.
Benkő, Transsilvania II. 402. l.
Katona, Historia Critica XXXI. 828. l.
Közhasznú Ismeretek Tára VII. 117. lap.
Erdélyi Tört. Adatok I. 1855. 360. l.
Kőváry László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. 185. l.
Budapesti Szemle 1858. 41. l.
Toldy, M. Nemzeti Irodalom története.
Magyarország1862. 64. sz. (Jakab Elek).
Keresztény Magvető 1875. (Nagy János).
Figyelő III. 233. l.
M. Könyv-Szemle 1883. 278. l.
Petrik Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XII. 650. l. (Szádeczky Lajos).