szinigazgató, szül. 1839. jan. 10. Kaposvárott (Somogym.); az algymnasiumot szülővárosában látogatta, a főgymnasiumot Pesten, hol az érettségi vizsgát letette és az egyetem orvostanhallgatói közé lépett. Már ifjúkora óta rajongott a szinházért; azért csakhamar otthagyta az egyetemet és 1859. okt. gyalogútra kelt Szabadka felé, hol okt. 16. szinész lett. 1863-ban egy kis örökséghez jutott és mint szinészigazgató társulatot alakított. 1869-ben a székesfejérvári szinházat nyerte el, hol nagy pártfogásnak örvendett; decz. 19. a pesti nemzeti szinházban lépett fel a Bánk bán czímszerepében. Szerződtetni is akarták, de ő nem akart a betegeskedő Lendvay mellett második lenni, inkább igazgató maradt. Az 1871. ápr. 2. megnyilt budai Molnár-fél népszinházat bérbe vette s ő fejezte ott be az előadásokat virágvasárnapján. A két pisztoly népszinművel. 1872. máj. 19. a budai szinkörben nyitotta meg a nyári cyklust a Kis Faust operette-parodiával; négy hónap alatt 12,000 frt tiszta jövedelme maradt. Ez a jó siker megkétszerezte bátorságát és egy önálló pesti szinház építésének gondolatát érlelte meg benne. A főváros helyeselte a tervet s 1872. szept. 15. az Istvántéren letették az alapkövet, melyen a Miklósy-szinház emelkedett és okt. 30. megnyilt. Miután nyáron az Istvántéri szinházban játszani nem lehetett, M. a 152 tagból álló társulata számára a városligetben egy hatezer nézőt magában foglaló szinkört építtetett; de a gyors vihar mindent összedöntött; az új szinkör későn lett készen; beállott a bécsi krach, a szinkört kevesen látogatták; visszatért tehát az Istvántéri szinházba. 1874. jan. 4. a szinházban tűz ütött ki, mely nem nagy kárt okozott ugyan, de a közönség bizalma megrendült és M. anyagilag tönkre téve ismét vándorbotot vett a kezébe. Vándorolt egyik városból a másikba, de fáradozásainak nem volt meg a kellő sikere; legutóbb az Egri Kálmán szintársulatának volt a tagja. Felhívást intézett pályatársaihoz, melyben indítványozta, hogy a vidéki szinigazgatók gyűljenek össze Pesten és nyissák meg az első szinész-congressust; e felhívásnak volt is eredménye, mert az első congressus 1871. ápr. 6. megnyilt. 1873-ban 50 arany pályadijat tűzött ki népszinműre. A balsors közepette családjában és hét gyermekében találta vigaszát, kiket mind szinészeknek nevelt. Művelt férfiú volt, a német és franczia nyelvet tökéletesen bírta. Meghalt 1891. jún. 23. Kézdi-Vásárhelyen.
Életéről naplót írt, melyből több vidéki hirlap közölt mutatványokat; a Szinészeti Közlönyben (1879-től) több czikke jelent meg. Fordított szinművei: Egy család, szinmű 5 felv. Birchpfeiffer Sarolta után (először előadták Kassán 1863. júl. 11.); A hamis eskü, népies szinmű 3 felv., írta Gruber (ugyanott 1872. decz. 31.); Egy zsidó család, Langer után, Stern Izsák, Monte Rose, A párisi tánczosnő, A szinésznő atyja, franczia szinmű, A doktor bácsi, vígj.; Hamis eskü; Ördög a földön, Souppé operettje sat.
A Szinlap cz. hirlapnak, melyet Erődi Béla és Ujvári Béla szerkesztettek, M. volt a kiadótulajdonosa 1872. okt. 30-tól 1873. februáriusig Budapesten.
Lenhart, Magyar Szinházi Évkönyv. Vácz, 1873. 27., 29. l. arczk.
Báthory Románcsik Mihály, Magyar szinészek és szinésznők életrajzai. Kassa, 1883. 11. lap.
Szabadság (Székesfejérvár) 1885. 9., 11. szám.
Fejérmegyei Lapok 1885. 6. sz.
Szinészeti Közlöny 1887. 2. sz.
Felvidéki Hiradó 1887. 1. sz.
Székelyföld 1891. 51., 52. szám.
Budapesti Hirlap 1891. 174. sz.