nagyváradi püspök, szül. 1767-ben Fehérvármegyében; tanulmányainak végeztével nevelő volt az Almásy családnál és egyúttal gyöngyösi káplán; innét Ecsedre költözött, mely plébániát később a nagy-kállóival cserélte fel és egyszersmind alesperesnek is kineveztetett. 1796. okt. 26. Miskolczra ment plébánosnak; ez egyike volt azon időben a legjavadalmasabb parochiáknak, mert tulajdona volt a tapolczai apátság és Jenke puszta. Ő újította meg és alakíttatta át a plébánia épületét és a templomot kőfallal vétette körül. Később megtartván a miskolczi javadalmat, egri papnevelő-intézeti előljárónak ment, de csakhamar visszatért Miskolczra. 1779-től egri kanonok volt, majd nagyprépost, titopoloszi cz. püspök; végre 1803. jan. 28. nagyváradi püspök. 1809-ben száz főből álló jól fölszerelt lovascsapatot állított ki a francziák ellen. Végrendeletében többek közt a megyei iskolák jobb karba helyezésére 137, 131 forintot, a papnevelő intézetére 136,804 frtot hagyott. Meghalt 1811. jún. 22. Nagyváradon.
Munkája: Oratio, qua suam celsitudinem regiam Josephum regni Hungariae palatinum ad Vörösvár, limitaneum I. cottus Pestinesis possessionem die 19. Sept. 1795. salutavit. Pestini.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1811. II. 4. sz.
Hormayr's Archiv. Wien, 1824. 76. l.
Ehrentempel der katholischen Geistlichen. Wien, 1845. 133. l.
Pauer János, Az egyházi rend érdeme. Székesfejérvár, 1847.
M. Sion 1868. 283. (Végrendelete), 1888. 777., 1892. 142. l.
Gyöngyösi Lapok1889. 66. sz.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irdalmi téren. Eger, 1892. 177. l. és gyászjelentés.