okleveles mérnök és országgyűlési képviselő, M. Gyula országos borászati kormánybiztos fia, szül. 1857-ben Finkén (Borsodm.), a családi birtokon; a középiskolák első éveit Miskolczon, majd Budapesten, a felsőbbeket pedig Bécsben végezte; 1875. őszén hallgatója lett a József-műegyetemnek; 1876-ban beutazta Németországot, 1877-ben Svájczot és Belgiumot, 1878-ban a párisi kiállítás tanulmányozására küldte ki Trefort miniszter és ez alkalommal nagyobb utat tett Angolországban is. 1879-ben mérnöki oklevelet nyert és csakhamar a kormány Amerikába küldte a gabona-elevátorok tanulmányozása végett. Oda utaztában Dél-Francziaországban és Angliában (hol az akkor tartott londoni gazdasági kiállításban mint meghívott szakreferensek egyike működött) újból nagy mértékben szélesbítette közgazdasági látkörét. Ezen tanulmányi utakon kívül ismételten beutazta Európa legtöbb országát: Angliát, Francziaországot, Belgiumot, Németországot, Svájczot sat., mindenütt behatóan megismerkedve az országok gazdasági viszonyaival s mindezen országok nyelvét is jobbára elsajátította. Ő volt az első magyar ember, a ki nálunk a telefonra felhívta a közfigyelmet, midőn ezen kérdésről 1879-ben a Lloyd-társaság felhívására Budapesten felolvasást tartott. 1880-ban, kilépve az állami szolgálatból, hol a budapest-zimonyi vasut előmunkálataiban tevékeny részt vett, Budapest főváros tanácsának meghívására az elevátorok kiváló technikai alkotásának létesítése körül nagy érdemeket szerzett. Ő felsége az arany érdemkereszt adományozásával tüntette ki. az 1885-ben befejezett és közel két millió költséggel felépület üllői-úti közkórház felülvizsgálatával bízták meg. Ekkor (1884) iniciálta volt a Széll Kálmánhoz, mint a magyar jelzálog-hitelbank elnökéhez intézett előterjesztésébe és Lukács Bélával karöltve, azt a bankszervezetet, mely ezután a fővárostól a gabona-elevátort bérbe vette. Időközben a világhírű nagy amerikai Fairbanks czég által nálunk is meghonosítani óhajtott Fairbanks-mérlegek gyártása czéljából ungyanekkor létesített amerikai vállalat megindításának és vezetésének elvallalására szólíttatott fel; elfogadta az amerikaiak ajánlatát és így 1884-ben igazgatójává és társtulajdonosává lett az akkor megalakult osztrák-magyar Fairbanks-mérleg és gépgyár-társaságnak, melyet virágzó iparvállalataink sorába emelt. Egyik első tagja volt az akkor létesült gazdakörnek, mely őt mindjárt megalakulása után igazgató-választmányába választotta. Folyton activ részt vett az országos m. gazdasági egyesület működésében, melynek régóta egyik legtevékenyebb választmányi tagja. Nem kevésbbé buzgó tevékenységet fejtett ki a m. mérnök- és építész-egyesületben, melynek szintén 1885-től választmányi tagja és szakosztályi jegyzője volt. Az 1885. országos kiállításkor őt bízták meg a nemzetközi osztály szervezésével, valamint az osztály instruktiv magyar és német katalogusának szerkesztésével. Előadója volt az országos jurytanácsnak és alelnöke a nemzetközi kiállítás csoportjának; végül az országos kiállításról közzétett nagy jelentésben ő szerkesztette a nemzetközi osztály ismertető részét. Később nem kevésbbé tevékeny részt vett a bécsi gazdasági kiállítás rendezésében is és annak egyik osztály-előadója volt. Mindezek mellett sohasem kerülte el figyelmét a vízszabályozások kérdése sem, melylyel szintén behatóan foglalkozott. A szegedi árvíz után az ő meghívására járt nálunk Eads kapitány, a világhírű amerikai vízépítészeti szakférfi, s az ő társaságában járta be a Tisza mentének nagy részét. 1892-ben a Magyar mezőgazdák országos szövetkezetének lett igazgatója. Felügyelőbizottsági elnöke a magyar fegyvergyárnak is. Az 1893 elején megtartott dunai szemle-útban is részt vett. A gyakorlati mezőgazdaság kérdéseivel is kiváló előszeretettel foglalkozott és 1880 óta gyakorlatilag is foglalkozik a mező- és erdőgazdasággal, önállóan kezelve közel 2000 holdnyi borsod-megyei birtokait; a növénytermelés, de főleg az állattenyésztés, különösen pedig a szarvasmarha- és lótenyésztés terén mindig kiválóan szép sikereket tudott felmutatni. 1892-ben szabadelvű programmal képviselővé választatott Szirma-Bessenyőn, mely kerületet azóta képviseli; előadója lett a közgazdasági bizottságnak és a külföldi kereskedelmi szerződéseknek. 1893. ápr. földmívelésügyi államtitkár lett. Közel három évi hivataloskodás alatt ő dolgozta ki az állatbiztosításról, a mezőgazdasági szövetkezetekről, az országos állattenyésztési alap létesítéséről, a gazdasági termények harmisításának tilalmazásáról, a Közép-Duna egységes szabályozásáról és az ország egyéb folyóin szükséges munkálatokról szóló törvényjavaslatokat; részt vett a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslatot kidolgozásában és úgy ennek, valamint a telepítési törvénynek megalkotásában és életbeléptetésében, a megyei gazdasági bizottságok szervezésében, a műborgyártásról s a lótenyésztési alap létesítéséről szóló törvények megalkotásában. A Szerbiával fennállott állategészségügyi háború megszüntetése, a sertésvész, ragályos tüdőlob és a phylloxera elleni védekezés terén kiváló tevékenységet fejtett ki. Államtitkári állásától 1895. nov. 2., közbejött nézeteltérések miatt, saját kérelmére mentetett fel. Az 1896. ezredéves kiállítás mezőgazdasági főcsoportját ő szervezte, elnöke lévén mint államtitkár e csoportnak. 1897. jan. 1. kineveztetett a párisi 1900. nemzetközi kiállítás helyettes kormánybiztosává, mely állást 1901. máj. 1-ig a legnagyobb sikerrel töltötte be. Ő Felsége e kiváló szolgálataiért a Ferencz József-rend nagykeresztjével tüntette ki, míg a franczia kormány a becsületrend nagy közép-keresztjét adományozta neki, Régibb idő óta tagja a delegatiónak, hol a zárszámadási bizottság és a hadügyi élelmezési albizottság előadója. A m. gazdasági egyesület 1898. közgyűlésén az egyesület megbízásából Bethlen András gróf volt földmívelésügyi miniszter felett tartott emlékbeszédet; 1898-ban a brüsszeli nemzetközi kiállításon mint a jurynek egyik elnöke vett részt; itt kifejtett buzgó tevékenységének elismeréseül Lipót belga király a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki; itthon pedig a szegedi gazdasági kiállítást a mezőgazdasági és állattenyésztés több ágában kitüntetésre érdemesített részvételével gazdagította. Vármegyéje gazdasági életében tevékeny részt vesz, elnöke a borsodmegyei gazdasági egyesületnek, elnöke a vármegyei lótenyésztési bizottmánynak; egyházmegyei és egyházkerületi tanácsbiró; a mérnök- és építészegylet volt alelnöke és jelenleg a vasuti szakosztály elnöke. Tagja több külföldi tudományos társulatnak és a fent említettkitüntetéseken kívül még számos külföldi magas rendjelek tulajdonosa. A képviselőház pénzügyi bizottságának tagja.
Már kora ifjúságától fogva állandó hű munkása volt a napi sajtónak, különösen a közgazdasági kérdések egyik hivatott tollvivője és nem egy új eszmét pendített meg az Ellenőr, Magyarország, az Egyetértés, Pesti Napló és más napilapokban meg szakközlönyökben, legnagyobbrészt névtelenül. E mellett állandó munkatársa volt több jelentékeny angol és amerikai gazdasági és műszaki szakközlönynek, melyekben nem csekély mértékben mozdította elő, hogy a külföldi szakkörök a mi viszonyainkról kedvező és helyes fogalmat szerezhettek. Czikkei a Pesti Naplóban (1879. 213. sz. A Niagar-zuhatagnál); a M. Pénzügyben (1881. Fővárosi közraktárak előnyei); a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1885. A Fairbanks mérlegekről); a Nemzetgazdasági Szemlében (1893. A gabona-elevátorokról); a Budapesti Hirlapban (1902. 13. sz. A kisbirtok hitele) sat.
Munkái:
1. Mezőgazdaságunk és gabonakereskedelmünk érdekében. Bpest, 1881. (Különnyomat az Egyetértésből).
2. Városok csatornázása a hygienia, mezőgazdaság és technika szempontjából. U. ott, 1882. (Különny. a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből).
3. Budapesttől Chicagóig és tovább. U. ott, 1894. (Különny. a Köztelekből).
4. A technikusok helyzete az államszolgálatban. Az 1896. évi szept. 6., 7. és 8. napján tartott I. magyar országos technikus kongresszuson előadta. U. ott, 1897.
5. A termény záloghiteléről. U. ott, 1898.
Kézirata a m. n. múzeumban: Jelentése az elevátorokról, ívrét 52 lap.
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1892 óta) vannak.
Kiszlingstein Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1893. 18. arczk., 1900. 24. arczk., 1902. 16. arczk.
M. Mérnökegylet Heti Értesitője 1893. sz. (Lipthay Sándor).
Nemzet 1893. 116. 13. szám.
Pallas Nagy Lexikona XII. 648. l., XVIII. 267. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1901. 317. l.