bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár, M. Ferencz és Goletz Teréz iparos szülők fia, szül. 1869. júl. 14-én Pomázon (Petm.); elvégezvén a budai reáliskolát, 1890-ben családi körülmények kényszerűsége miatt a m. kir. államvasutak szolgálatába lépett. A vasuti tisztképző tanfolyamon nyert képesítés után hivatalnokká neveztetett ki. Hét évig küzdött ezen eltévesztett pályán, midőn minden anyagi kárpótlás nélkül ott hagyta állását, tanulni kezdett görögül s latinul úgy, hogy tíz hónap múlva letehette az érettségi vizsgálatot és 1897-ben beirakozott az egyetemre a philosophiai fakultásra, hol 1901-ben doktori oklevelet nyert és nemsokára reá tanári állást a Budapest IV. kerületi községi főreáliskolánál.
Czikkei az Egyetemes Philol. Közlönyben (1902. könyvism.); a Tanáregylet Közlönyében (1902. Szines vetítés a középiskolában). Kisebb társadalmi czikkeket írt Dr. M. F. jegy alatt egyes helyi lapokba.
Munkája: A drámai hármas egység. Bölcseletdoktori értekezés. Bpest, 1901.
Öntéletrajzi adatok.