jogi doktor, jogakadémiai tanár, előbbinek testvérbátyja, szül. 1872. aug. 16. Nagy-Károlyban (Szatmárm.), hol atyja akkor ág. ev. lelkész volt. M. középiskolai tanulmányait a nagy-kőrösi ev. ref. főgymnasiumban 1891-ben végezte; jogi tanulmányait 1891-től a budapesti egyetemen kezdte és ott fejezte be 1895-ben; előbb államtudományi majd jogi doktori oklevelet nyert és 1896-ban a budapesti kir. ítélőtáblánál joggyakorlatra lépett; innét ugyanazon évben a kassai kir. pénzügyigazgatósághoz fogalmazóvá nevezték ki, 1897-ben a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület eperjesi collegiumának jogakadémiájához rendes tanárrá választották, hol azóta a magyar alkotmány- s jogtörténetnek, az egyetemes európai jogtörténetnek és az egyházjognak tanára, 1901. óta pedig az akadémia prodékánja. 1898-tól jegyzője a VI. sz. kir. városi evang. egyházmegyének; 1900 óta pedig ugyanennek törvényszéki birája.
Irodalmi működését a protestáns egyházjog terén kezdte meg; a magyarországi ág. evang. ker. egyház alkotmánya és közigazgatása köréből, valamint az országos vallásügyi törvények magyarázatára vonatkozólag több czikke jelent meg főként az Evang. Egyház és Iskola cz. lapban (1899-1902. és a fővárosi lapokban.)
Munkája: Gyász a királynéért Sárosvármegyében. Eperjes, 1898. (Kiadta a Felvidéki (Szemle szerkesztősége: M. és Horváth Ödön. Ebben Miklertől: Erzsébet királyné meghalt! cz. kötemény).
Szerkeszti 1898 óta az Eperjesi Lapokat (előbb Felvidéki szemle czímmel).
Kéziratban: A magyarországi ág. hitv. evang. egyház önkormányzata (sajtó alá rendezve).
Önéletrajzi adatok és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.