m. kir. főkormányszéki levéltárigazgató, M. Ferencz és etédi Szabó Mária fia, szül. 1795. jan. 22. Szentmihályfalván (Aranyosszék); atyját korán elvesztette s neveltetésének gondja nagybátyjára Mike Józsefre maradt, ki akkor nyug. sóhivatali ellenőr volt. Tanulását a tordai unitárius algymnasiumban kezdte; a bölcseleti tudományokat 1817-ben végezte Kolozsvárt a kath. neme ifjak számára alapított convictusban, a jogiakat ugyanott a kir. lyceumban 1819-ben kitünő eredménynyel. Ugyanez évben irnokká lett a kir. főkormányszéknél és tiszteletből szolgált tíz évet; 1830-ban napidíjassá, 1832-ben rendes irnokká, 1837. febr. 3. főkormányszéki lajstromozóvá neveztetett ki. 1833-tól ugyanott a levéltárba dolgozott, hová régi szenvedélye vonzotta, mert ifjú korától fogva kedvencz tanulmánya volt a haza története. 1837-ben a kir. főkormányszék a szebeni országgyűlésre őt küldte ki a levéltárnak azon részével, melyre az országgyűlésnek netalán szüksége lesz. Ekkor a főkormányszéknek 1790-ben, Erdély alkotmánya visszaállításakor, Kolozsvárra költözése alkalmával jeles irományok maradtak ottan egy nedves pinczében; ezek rendezéséhez fogott, a mi megrongálta egészségét; erős fő- és fülfájást kapott, minek következtében hallása annyira elveszett, hogy halló-csövet kellett használnia. De a rendezést és átszállítást mégis végrehajtá. 1843. máj. 24. kineveztetett levéltári aligazgatóvá. A levéltárban a közigazgatási szabályok, törvények, országgyűlési iratok, productios perügyek, királyi könyvek, a «Cista Diplomatica»-ban őrzött közokmányokból való dolgozás, törvényes, történeti és diplomatikai kérdésekre kért feleletadás nagyrészt reá bizattak. Az összes levéltári osztályokat rendezte. Hallása megnehezülése miatt kerülte a társaságot és családja körén kívül csak a levéltárban érezte magát jól. A szabadságharcz után 1849. decz. 18. rendeletet kapott Urbántól, hogy nyilatkozzék ha akar-e továbbra is alkalmaztatni? Válaszában kérte, hogy kevés hátralevő napjaiban addigi szolgálatában meghagyja. Ennek daczára a levéltárt lepecsételve katonai őrizet alatt tartották és Mikét félfizetéssel nyugdíjazták. 1861. ápr. 11. aligazgatói állásába visszaálíttatott, 1863-ban pedig levéltári igazgatóvá neveztetett ki; 1864-ben egész fizetéssel nyugalmaztatott, de nyugalma napjait csak 1867. máj. 24.-ig élvezhette, mikor meghalt. Tudományos szenvedélyével a gyümölcsészet és virágkedvelés is egyesült; gyümölcsösöket plántált, külföldi jeles gyümölcsöket honosított, új fajokat állított elő. E téren tekintély volt Kolozsvárt. Egyetlen leánya, Róza, Jakab Elek író és országos levéltárnok neje volt. Az erdélyi múzeum-egyesület nagygyűlésén 1868. február 17. Szabó Károly tartott fölötte emlékbeszédet.
Az irodalmi téren nyilvánosan nem működött; de oly rengeteg anyagot gyűjtött különösen az erdélyi családok történetét illetőleg, hogy az már életében gazdag kincstára volt történetiróinknak; ezen 200 többnyire ívrétű kötetet az erdélyi múzeumnak hagyta, tartalma a következő: XIV-XVII. századbeli levelek, 5 ívrétű kötet; Az erdélyi országgyűléseken hozott törvényczikkek 1540-1744-ig, 4 ívrétű kötet; Az erdélyi országgyűléseken készült rendszeres bizottsági munkálatok 1728-tól 1843-1844-ig 25 kötet; Erdély külön köz- és magánjogát illető irományok, 9 ívrétű kötet; Erdély hivatali személyzete, rendszeresen kidolgozva, 1692-től 1848-ig, egy ívrétű kötet; Erdélyi nemzetségek és családok leszármazási táblái, 23 ívrétű kötet; Egyveleg cz. nagyobb művek gyűjteménye: a Hóravilág, Visszakapcsolt részek, Székely nemzetről, Apor Péter minden munkái, Rákóczi Ferencz időkora, Kolozsvár történetét illetők, Erdélyi országos alapok, Katholikus alapítványok, 15 ívrétű kötet; Egyveleg cz. kisebb gyűjtemény: Észrevételek Szász Károly syllogájára, Szebeni szász plébánosok, Census cathedraticus, Vízaknai gerébség, Sinkai oláh krónikája, Huszti ó és új Dáciája, gróf Kemény erdélyi levelei, 5 kötet; A leleszi és monostori convent, fejérvári káptalan, a szebeni fiscalis és városi, a lutheránus püspöki, udvari erdélyi cacnelláriai, anspachi, magyar királyi udvari kamarai és dévai uradalmi levéltárak, úgy az Apafi, Barcsai, Bánfi, Kemény, Kendefi, Andrási, Prinyi, nemzetségek és jezsuita atyák levéltárainak kisebb-nagyobb lajstrom-kivonatai, 4 kötet; Erdély helységeinek ismertetésére tartozó A-Z betűk alatt, 23 ívrétű kötet, nagy részt saját kézírása, melynek tárgya Erdély statisztikája, földirata, diplomatikája, egyházi és köztörténete. Adtak is ki belőlük már többeket; egy nemzedékrendi művet gróf Lázár Miklós és egy másikat az Erdélyország hivatali személyzete cz. Jakab Elek szándékozott kiadni. 1853. febr. 3. Haynald Lajos erdélyi püspök némely kath. egyházi és iskolai érdekek támogatására szükséges adatok kikeresésére kérte fel; a püspök ezen kérését teljesítette is egy kimerítő és érdekes értekezést összeállított adataival. A m. n. múzeumban levő kéziratai: Analecta manuscriptorum et litteralium instrumentorum rem Transsylvaniae historicam, politicam et culturalem concernentium. Saec. XVIII-XIX., öt ívrét füzet; XVIII-XIX. századbeli magyar, latin és rumén kézirat Erdély politikai, történeti és közgazdasági viszonyaihoz, ívrét 13 kötet. (1890-ben szereztetett).
Uj M. Muzeum 1856. I. 281., 334. 339. l.
Budapesti Szemle 1859. 19. l.
1867: Vasárnapi Ujság 46. sz. arczk., Főv. Lapok 125. sz., Kertész Gazda 22. sz.
Budapesti Közlöny 1868. 3., 4. sz. (Szilágyi Sándor).
Századok 1867. 266. (Jakab Elek).
Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyvei V. 1869. és Szabó Károly Kisebb munkái. Bpest, 1873. I. 377. lap.
Hölgyfutár 1876. 7-10. sz. (Adomák).
figyelő IV. 1878.
Pesti Hirlap1881. 305. sz.
M. Könyv-Szemle 1890. 152. lap.
Erdélyi Muzeum 1898. és gyászjelentés.