bölcseleti doktor, állami főreáliskolai tanár, előbbinek és Könczei Karolinának fia, szül. 1855. febr. 24. Brassóban; tanulmányait a csiksomlyói és brassói róm. kath. gymnasiumban és 1873-tól a budai József-műegyetemen végezte. A doktori fokozatot 1878-ban és a tanári oklevelet 1879-ben a kolozsvári egyetemen nyerte. 1876-81-ig a kolozsvári egyetemen a növénytani tanszék mellett tanársegéd, 1881-84-ben a pancsovai reálgymnasiumban, 1884 őszétől a soproni állami főreáliskolában volt tanár, hol a természetrajzot és vegytant adta elő. Egyszersmind m. kir. honvédhadnagy is volt szolgálaton kívül. A magyar vadászat ügyének egyik legbuzgóbb munkása volt és nagy része van a magyar vadászati védőegyesület megalakításában. Meghalt 1902. jan. 26. Sopronban.
Mint assistens munkása volt a Kanitz tanár által szerkesztett M. Növénytani Lapoknak, a melyben több czikke s könyvismertetése jelent meg; ezen lapban állapította meg tudományos meghatározás alapján a Peronospora viticola jelenlétét hazánkban. Czikkei a M. Növénytani Lapokban (II. 1878. A Capsella Bursa pastoris hámjában előjövő sphaerokrysstallokról. A paradicsom-alma, Lycopersium esculentum ez évi betegségéről, IV. 1880. Adalélk a Herkulesfürdő hévvizeiben előjövő vegetatio ismeretéhez, A Fritillaria pusilla vegetativ sarjadzásáról, A Phytophtora viticola de Bary Erdélyben, VI. 1882. A Pucsinia Malvasearum Mutzn. Délmagyarországon és könyvismertetések); a Középískolai Szemlében (Arad, I. évf. A természetrajzi oktatás értéke és módszere középiskoláinkban); az Eredélyi Gazdában (1885. A gombák szerepe a természetben, A rothadás és korhadás sat.); a soproni állami főreáliskola Értesítőjében (1892. A soproni áll. főreáliskola természetrajzi gyűjteményének madarai); a Természetben és Vadászlapban (1892-től több fegyvertani, vadászati, kynologiai czikk, utóbbiban a császármadár leírása is).
Munkái:
1. A spaerokrystallok. Növénytani tanulmány. Kolozsvár, 1878. Egy kőnyom. rajzlappal. (Doktori dissertatio).
2. Egy új szőlőbetegség Kolozsvár és Torda környékén. (Sphaceloma ampelinum de Bary). U. ott, 1879. Egy kőny. rajzlappal. (Különny. az Erdélyi Gazdából).
3. A vizsla parforce-idomítása. Oswald és Wörz módszere nyomán. Bpest, 1894.
4. Diezel, Az apróvad vadászata. Fordította és a hazai viszonyoknak megfelelőleg átdolgozta. Bársony István előszavával. Díszkiadás. Vadászebeket ábrázoló, Sperling H. vízfestményei után készült 16 szines, 20 műnyomású teljes és 214 szövegképpel. U. ott, 1899.
A soproni irodalmi és művészeti körben négy felolvasást tartott.
A kir. József-műegyetem tanárai és hallgatói 1851-1882. Bpest, 1883. 62. l.
M. Könyvészet 1894.
Pallas Nagy Lexikona XII. 641. lap.
A soproni főreáliskola Értesitője 1896. 256. l. és Kárpáti Károly, A soproni m. k. állami főreáliskola története. Sopron, 1896.
Vajda Emil Névkönyve 193. l.
Pesti Naplő 1902. 30. sz.
Budapesti Hirlap 1902. 28. sz.