főmérnök, szül. 1851-ben Csongrádon, hol atyja Mihályfi József ügyvéd volt; közéiskoláit Szegeden és Budán a gymnasiumban végezte; 1869-től a József-Műegyetem hallgatója volt és 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett; még azon évben Budapest székesfőváros mérnöki hivatalának tagja lett; az útépítés és az utczaburkolás terén specialistává képezte ki magát; hatósága megbízása folytán tanulmányozta Bécs, Drezda, Berlin, Hamburg, Brüsszel, London, Páris, Stuttgart és München utczáit, megfordult Firenzében, Rómában, Nápolyban, Athénban és Konstantinápolyban. 1899 óta főmérnöki rangban van. A műszaki irodalomban nagy munkásságot fejtett ki; tíz évig (1881-1891) volt főmunkatársa az első magyar technikus lapnak, az Építő-Iparnak; azóta mint a m. mérnök- és építészegyesületnek másodtitkára az egyesületnek Heti Értesítő cz. technikus-lapját szerkeszti. 1899-ben a nevezett egyesület első titkárának választotta. Számos műszaki czikkén kívül az utczaburkolatokról írt több tanulmányt. 1889 óta tagja az építőmester képesítésének megvizsgálására szervezett országos bizottságnak; az 1896. I. országos technikus-congressus jegyzője, az útépítés előadója volt és szerkesztette a congressus 40 ívnyi Iratait (1896). 1897-ben a kereskedelemügyi m. kir. miniszter pályázat útján építéstan írásával bízta meg.
Czikkei az Épitő Iparban, (1878. Budapest utczaburkolatai); a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1882. Budapest útburkolatai).
Munkái:
1. Budapest utczaburkolatai. Bpest, 1882. Egy tábla rajzzal.
2. A budapesti közúti vaspályák. U. ott, 1887. Hét tábla rajzzal.
3. Külföldi városok utczái. U. ott, 1895.
4. Budapest csatornázása. U. ott, 1896.
5. Vidéki városaink utczaburkolatai. U. ott, 1896. (Különnyomat az I. magyar technikus-congressus Irataiból).
6. Budapest kövezetei és utczaburkolatai. U. ott, 1898. (A 2-4. sz. munkák különnyomatok a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyéből).
M. Könyvészet 1887.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 265. l. (Pártényi).