Teheránban élő magyar ember, ki 1879 körül Kolozsvárról származott el keletre s jelenleg a perzsa sah udvarában tekintélyes állást foglal el. A mostani sah mellé, a mikor még trónörökös volt, nevezték ki nevelőnek. Rendkívül sok ellensége van, mert nagy reformokat kezdett és a perzsa uralkodó ma is mindenben hallgat szavára. A fontos állásba jutott magyar embert a szegények szeretik, mert egész vagyonát ezekre költi s naponként huszonhét koldúsnak ad ételt, ellátást. A kolera idejében szerezte a népszerűségét, mert mikor mindenki menekült Teheránból, ő ott maradt; kézi orvosságával bejárta az utczákat és nem egy betegnek életét mentette meg. Egy öreg úr Kolozsvárról (nevét kérésére M. elhallgatta) nagy örömmel üdvözölte Mihalovicsot, mikor nála látogatást tett, azóta naponként vendége s mindig magyarul beszélgetnek, mert a perzsa udvari méltóság nem felejtette el vele a hazai nyelvet.
M. leveleit, melyeket Teheranból küld haza időnként, a M. Polgár (1899) közli.
Budapesti Hirlap 1899. 319. sz.