mérnök és nyug. miniszteri tanácsos, szül. 1818. decz. 28. Aradon, hol atyja M. János szintén mérnök volt. Iskoláit Aradon, Nagyváradon és Szegeden végezte és mint tizenhat éves fiú került 1835-ben a thullni, majd hainburgi mérnökkari iskolába, melynek hatéves folyamát kitünő eredménynyel végezte s 1842-ben mérnökkari hadnagygyá nevezeték ki. Nem nagy kedve volt a katonáskodáshoz, mert atyja elhalván, ugyanazon évben, melyben hadnagygyá kinevezték, Széchenyi István gróf biztatására magánszorgalomból a pesti egyetemen megszerezte a mérnöki oklevelet és rövid időre reá levetette a katonai egyenruhát. 1845-ben a Ferencz-csatornánál kezdte meg szereplését mint igazgatósági segéd. 1847-ben állami költségen nyolcz hónapig külföldön járt, beutazta Bajorországot, Hollandiát, Svájczot és felső Olaszországot, hol a Po szabályozásában mint főmérnök vett részt. 1847-ben a Ferencz-csatorna meghosszabbításának vezetését bízták reá. Széhenyi meghivására a Tiaszaszabályozásnál is működött; az akkor fölmerült két ellentétes áramlat közül ő Paleocapaval szemben Vásárhelyi pártjára állott. 1848-ban a szabadságharcz kitörésekor mint honvédszázados a magyar hadseregbe lépett és a Vécsey gróf átborkarába osztották be. A viszonyok kedvezőbbre fordultával Kormáromba, Tokajba és Nagyváradra küldték az ottani erődítési munkák vezetésére. A háború folyamán őrnagy lett, 1849-ben pedig Vetter tábornok mellett táborkari főnök volt és végre a hegyesi csata után, melyben sebet is kapott, ezredessé nevezték ki. A világosi napok után állás nélkül maradt és Pestre jött, hol tanítgatni kezdett; de ellene is megindították a vizsgálatot; azonban erős tifuszba esett és midőn ebből kigyógyult, a bécsi kormány a félbemaradt bezdáni zsilip bevégzésére a Ferencz-csatornához küldte. 1850-ben a bécsi általános műszaki igazgatósághoz számfeletti műszaki felügyelőnek nevezték ki s okt. az akkor még fennállott woiwodina víz- és útépítő osztályának vezetésével bízták meg, nov. pedig miniszteri biztosképen küldték ki s a Woiwodina építkező szervezésének kidolgozását bízták reá. 1851. decz. a temesi vajdaság s Erdély út- és vízépítő osztályának vezetését vette át. 1853-ban a bécsi kereskedelemügyi miniszterium építő osztályában miniszteri felügyelővé nevezték ki s okt. a Laibach körüli mocsarak kiszárítását czélzó tervek átalakítását bízták reá. 1856. a bezdáni zsilip építése körül tanusított érdemeiért a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. Ugyanezen évben ő kezdeményezte a kőszegény Woiwodinában az első kongótégla-ut (Klinker) építését és ki is épített Zombornál egy 200 öl hosszú szakaszt. A bécsi udvari műszaki tanácsban alkalmazták, később pedig középítési felügyelővé nevezték ki. 1856-ban megépítette a Ferencz-csatorna bezdáni torkolatánál az első kamarazsilipet az országban, mely már csak azért is nevezetes, mert ez volt az első betonépítmény hazánkban és egész Európában; azon év júl. 28. nyilt meg. 1857-ben a vizépítés terén szerzett érdemeiért 500 frtos jutalomdíjat kaptt. 1862-ben saját kérelmére a rendszeresített felügyelői állások egyikét ruházták reá; ez évben megbízták a Lajta-folyó szabályozásával, melyet három hónap alatt 65,000 frt költséggel végrehajtott, ezért Alsó-Ausztria 5000 frt jutalomban részesítette. Ezután saját kérelmére a budai magyar műszaki igazgatósághoz helyezték át. 1867-ben Mikó Imre gróf közmunka- és közlekedésügyi miniszter miniszteri tanácsossá nevezte ki. 1869-ben érte az utolsó kitüntetés, a mikor t. i. a morvaországi országos választmány a Morva folyó szabályozása tárgyában készített emlékiratáért elismerő okiratot küldött neki. A miniszteriumban működése alatt tevékeny részt vett a Dunaszabályozás tervezésében, kivitelében azonban már nem vehetett részt, mert mikor Tisza Lajos átvette a közmunka.- és közlekedésügyi ministerium vezetését, az volt az első dolga, hogy bekérte tőle lemondását minden indoklás nélkül. M. vizsgálatot kért maga ellen, de ennek mellőzésével 1871. okt. 18. nyugalomba helyezték. Ekkor építési irodát nyitott, mely mindennemű műveletek foganatosítására megbízásokat, biztosítás mellett elvállalt. Meghalt 1892. márcz. 28. Budapesten.
Czikkei a Gazdasági Lapokban (1864. Véleményes jelentés Poroszkay Ignácz Torontálmegyei tiszteletbeli főmérnök urnak csatornázási tervvázlata felett, Korizmics László- és Hollán Ernővel együtt); a Budapesti Hirlapban (1888. a Tiszaszabályozásról írt hosszabb tanulmánya, névtelenül).
Munkái:
1. Praktische Anleitung zum Baue der Strassen aus Klinkern. Wien, 1857. Két kőnyom. táblával. (2. átdolg. és bőv. kiadás. U. ott, 1858. Három kőny. és szines táblával.)
2. Praktische Anleitung zum Beton-Bau für alle Zweige des Bauwesens. Nach eigenen Versuchen und Erfahrungen. Mit 24 zinkogr. Tafeln. U. ott, 1859. (2. kiadás, 3. kiadás. U. ott, 1864).
3. Die hydraulischen Kalke und Cemente, ihre Verwendung. Pest, 1865.
4. Entwurf zur Regulirung der Donau von Nussdorf bis Theben. U. ott, 1865-66.
5. Gyakorlati utmutatás kongó-tégla-utak (Klinker) építésére. 3 rajzzal. U. ott, 1868.
Kőnyomatú arczképe H. Gerharttól Bécsben. Vereby, Honpolgárok könyvében. Bpest, 1869. IV.)
M. Néplap 1856. 14. sz. arczk.
Pest-Ofner Localblatt 1856. 170. sz.
Pester Lloyd 1865. 58-ik szám.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve. Bpest, 1869. köny. arczk.
Hajnal-Album. Bpest, 1873. 75. l. arczk.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Vasárnapi Ujság 1892. 14. sz. (Nekr.)
Pallas Nagy Lexikona XII. 635. l. (Edvi Illés Aladár).
Sárközy Imre, Régibb vizimérnökeink életéből vázlatok. Bpest, 1897. 71. l. fényny. arczk.