ág. ev. lyceumi tanár, szül. 1767-ben Hibbén (Liptóm.); miután szülőhelyén a grammatikát és syntaxist elvégezte, 1785-ben Dobsinára ment, hol a felsőbb tudományokat is tanulta; minthogy a község táplálta a szegény ifjakat, ellehetett a szüleinek segítsége nélkül (ki, 1777-ben házukat a tűz elhamvasztván, szegény sorsra jutottak). 1789-ben Kézsmárkra ment, 1793-ban pedig Debreczenben egy évet töltött a magyar nyelv megtanulása végett; innét ismét visszament Kézsmárkra. 1795-ben a felügyelőség megbízta őt a philosophia és mathesis tanításával. 1796. szept. a jenai egyetemre ment az önszorgalma által szerzett 572 frttal, hol különösen a bölcseletben és természettudományokban tökéletesítette magát; rendes tagja lett az ottani mineralogiai társaságnak (1801. tiszteletbeli tag); 1898. jan. 12. a waltershauseni erdészeti társaság választotta meg tagjának. Hazájába visszatérve, Szirmay István fiait Márkot és Ferenczet nevelte. 1800-ban növendékeivel a sárospataki iskolába ment, hol ág. ev. vallása daczára tanárrá tették és a német és latin nyelvet adta elő, a jogászoknak pedig diplomatikát tanított. 1801. ápr. 17-től 1840. nov. 15. bekövetkezett haláláig Kézsmárkon volt tanár.
Kézirati munkája a m. n. múzeumban: Physiologia plantarum & elementa rei rusticae. Kézsmárk 1803-04. 4rét 373 lap. Latin önéletrajzot is hagyott hátra, melyet Hunfalvy Pál a szerző életrajzánál használt.
Athenaeum 1841. II. 46. sz. (Hunfalvy Pál).