a kir. tábla elnöke, főrendiházi tag, született 1811. ápr. 14. Zomborban (Bácsm.); a jogot elvégezve, eleinte szülővárosában ügyvédeskedett, majd törvényszéki aljegyző, 1850. Zomborban aljárásbiró, 1854-ben Temesvárt országos törvényszéki tanácsos, a kanczellária feloszlatása után bácsvármegyei főispáni, majd a kanczelláriánál udvari tanácsos lett. 1865-ben országgyűlési képviselővé választották. Tagja volt az első delegatiónak; 1867-ben koronaőrnek kandidálták. Pár évvel később tanácselnökké nevezték ki a legfőbb ítélőszékhez és ekkor kapta a II. osztályú vaskoronarendet. 1881-ben a curia alelnöke, 1883-ban a budapesti kir. tabla elnöke lett. 1887-ben saját kérelmére nyugdíjazták és decz. a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Meghalt 1895. febr. 27. Budapesten.
Irodalmi működést főleg a jogi szaklapokban fejtett ki. Országgyűlési beszédei a Naplókban (1865-től) vannak.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1887-1892. Bpest, 150. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 634. l.
Vasárnapi Ujság 1895. 9. sz. (Nekr.).