mérnök, szül. 1820. aug. elején Mező-Szent-Györgyön (Veszprémm.), hol atyja ev. ref. lelkész volt; 5-6 éves korában atyjával Enyingre költözött. Tanulmányait Losonczon kezdte meg és a pápai ref. kollegiumban fejezte be, ugyanott hallgatta a jogot is, melyben Stettner (Zádor) György volt a tanára. Ezután egy évig Bécsben volt házi tanító s egyszersmind a polytechnikumon a vízépítést is hallgatta, majd a mérnöki tanfolyamot bevégezte s 1844-ben oklevelet nyert. A szabadságharcz előtti években Sopron és Vas vármegyében tagosító munkálatokkal foglalkozott. Az 50-es évek elején Enyingre vonult vissza és Veszprém és Fejér vármegyékben végezett terjedelmesebb birtokrendező munkálatokat és azokkal kapcsolatosan kisebb vízi műveleteket. Ugyanebben az időben jutott közelebbi érintkezésbe Halász Gáspárral, a Nádor-csatorna mérnökével és ez által alkalma nyilt többféle jeles vízi munkákat közelebbről megismernie és azokban előszeretettel gyűjtött elméleti tanulmányait gyakorlatilag is kiegészítenie. Ettől fogva egészen a vízmérnökségre adta magát, úgy hogy Halász Gáspár elhunytával (1859. jan. 2.) a Nádorcsatorna-társulat őt választotta meg igazgató-mérnökévé. Akkoriban szinte országos érdeklődés mellett került napirendre a Balaton és Sio szabályozásának fontos kérdése, melynek neki is, mint hivatalból érdekelt félnek, részt kellett vennie. Ez ügyben tehát ő is felemelte a napi sajtóban (Pesti Napló 1862. 1866) szavát. A Sárréten is több szép öntözést rendezett be. Az alkotmányos élet beköszöntével 1871-ben a közmunka- és közlekedési miniszterium kebelébe lépett be s előbb mint elnöki titkár az elnöki osztályt vezette, utóbb a vízépítő szakosztályban a fölebezett víziügyek és a társulati működések tárgyalásával és intézésével foglalkozott. Ő felsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Megrendült egészségi állapota miatt 1887-ben nyugalomba vonult Czeczére (Fejérm.).
Czikke a Gazdasági Lapokban és a Pesti Naplóban (az 50-es évek elején, 1862., 1866. júl. a Sio-Balaton-szabályozásról, 1867. 172. sz. Tudósítás Enyingről); a Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1868. A fehérmegyei Sárrét öntözésének keletkezése és jelenbeni gyakorlata, 1870. A vízi rendtartás és vízjogi törvények természeti alapjai s főbb vonalai, 1882. Vízépítési ügyeink kezelése s az ügyvitel nehézségei); írt még a Földmívelési Érdekeinkben s a Gazdasági Mérnökbe.
Munkái:
1. Tagosztály. Kézikönyvül különösen tagosító földbirtokosok és birák számára. Pápa 1846.
2. Az elkülönző tagositás gyakorlati keresztül vitelének rövid vázlata. A fennálló törvények és gyakorlat alapján Magyarország újabb polgári viszonyaihoz alkalmazva. A pesti magyar reáliskola javára kiadja a «Pesti Napló» szerkesztősége (Török János). Pest, 1855.
3. A Sárrétség öntözése és csatornánk hajózási hasznosítása iránti nézetek. Székesfehérvár, 1863.
4. Vízjogi és vízmivelési alapismeretek kézi könyve. Saját viszonyainkra, s hasznosítás igényeire való tekintettel. Pest, 1868.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete.
Sárközy Imre, Régibb vizimérnökeink életéből. Budapest, 1897. 133. l. fénynyomatú arczk.