ág. ev. tanító, a XVIII. század második felében működött mint tanító több helyt, utóbb Pilisen. Meghalt 1825-ben.
Munkái:
1. Rozmlauwány učitele s několik sedláky o škodliwosti powěry, při obecném lidu welmi panugjcý ... Pozsony, 1802. (A tanító beszélgetése a föld népével a babona veszélyességéről), kiadta Institoris Mossóczy Mihály, előszót és pótlékokat is ő írt hozzá).
2. Spüsob Pjtanj a Odáwánj mladých newěst) aneb Powinnosti a Reči ... Buda, 1815. (és 1846. U. ott. A jegyesek mi módon kérdeztetnek ki és eskettetnek össze).
3. Fijsika, aneb učeni a Přirozeni (Nature), ku prospěchu gak celého národu tak zolášt lidu obecného a pčkného uměni žádostivého sepsané. U. ott, 1819, (Első elemi tót természettan, Mundt, Veith, Helmuth és Höpfula után átdolgozva, melyhez szintén Institoris Mossóczy Mihály írt megjegyzéseket).
Schaffarik, Geschichte der slavischen Sprache u. Litteratur 397. l.
Rieger, Slovnik Naučný. Prága, 1859. V. 306. l.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Bibliogr. II. 732., 735., IV. 66. l.