földbirtokos, szül. 1799-ben Kővágó-Örsön (Zalam.); a gymnasiumot Sopronban és Pápán, a bölcseletet Győrött jó barátjával Deák Ferenczczel végezte be; mint jurátus Pesten a királyi táblánál volt alkalmazva; utóbb Kővágó-Örsön Kerkápoly István ügyvéd és később alispán helyét töltötte be. 1823-ban már Zalamegye egyik vezérférfia volt. Majd 40 évig volt több előkelő család ügyvédje, évtizedekig a zalai ág. ev. egyházmegyének, azután haláláig a kővágó-örsi evang. gyülekezetnek felügyelője. A szabadságharczba fiát küldte; a szabaságharcz után pedig menhelyet adott Deák Ferencznek és több előkelő menekültnek. A classikus nyelveket beszélte. Beutazta Magyarországot és pénzt gyűjtött Kővágó-Örsön általa fölállított négy osztályú algymnasiumra, mely azonban csakhamar megszünt, de épülete még ma is fennáll. Meghalt 1884. augusztus 7-én. Koporsója felett aug. 10. Horváth Sándor esperes és volt képviselő mondott gyászbeszédet.
Czikkei az Athenaeumban (1841. II. A becstelenitésről, 1842. I. Az özvegyjogról); a Vasárnapi Ujságban (1869. Csobáncz, Hegyesd, Szent-György vára a Balaton vidékén, Szigliget, négy régi vár a Balaton vidékén).
Pesti Napló 1884. 233. sz.
Vasárnapi Ujság 1884. sz. (Nekr.).