hirlapíró, előbbinek fia, szül. 1870-ben Debreczenben; atyja meggyilkolásának szemtanuja volt és mivel ezen gyilkosságot (saját vallomása szerint), mert atyja a szombati napot és a zsidó liturgia megszabta egyéb parancsokat meg nem tartotta, zsidók követték el, ez mélyen bevésődött emlékébe s ez volt főbb oka annak, hogy minden előítéletek ellen küzdve folytatta életét. Atyja halála után Pestre került, hol nagy nyomorúsággal küzdve, beteg édesanyjának támogatása mellett elvégezte a síp-utczai zsidó felekezetű hat osztályú elemi iskolát, mire nagy küzdelemmel a Röser-féle kereskedelmi iskola III. osztályába féltandíj mellett felvették. Az első negyed évet ott töltötte, de a másodikat már nem, mert a tandíjat nem bírta fizetni. Magára hagyatva inasnak állott be; volt egymásután esztergályos, aranyműves, fogtechnikus, fűszerkereskedő, fodrászinas sat.; de sehol se bírta ki huzamosb ideig, míg végre rokonánál Berkovits Antal órásmesternél megállapodott. Itt töltött két évet és szabályszerű bizonyítványt nyert az órásmesterségből. Nagy kedve azonban nem volt ezen mesterséghez sem. Ha napi munkáját elvégezte, tanult és éjszakákon át pótolta azt, a mit, iskolába nem járván elmulasztott. Igy tanult meg többek közt stenographálni is. Felszabadulása után 18 éves korában azonnal a Magyar Hiradó kőnyomatos laptudósító munkatársa lett; három év mulva innét elhívták az akkor keletkezett Magyar Hirlaphoz, mely lapnak két évig volt belmunkatársa. Később belmunkatársa volt a Pesti Hirlapnak két évig, a Szabad Szónak háromig és a Függetlenségnek. Közben állandóan munkatársa és szerkesztője lett a socialdemokrata irányú munkás lapoknak. Szerkesztette egy ideig a Népszavát, az Asztalosok Szaklapját, a Czipészt, a Vas- és Fémmunkást sat. 1892-ben tagja lett a magyar képviselőház gyorsirodájának, melyben 1896-ig volt alkalmazásban mint gyakornok gyorsíró. Ekkor socialdemokrata elvei miatt összeütközései támadtak és önként távozott. 1896. deczemberben felelős szerkesztésében és kiadásában megindult a Népolvasótár cz. szépirodalmi hetilap, a melylyel a ponyvarémregényeknek kiszorítását czélozza; ezen lap 1897. nov. már háromezer példányban nyomatott.
Munkái:
1. Az igazi szocializmus. Bpest, 1893. (Különny. az Életből, három kiadást ért 1894-ig és 15 ezer példányban nyomatott).
2. Jog a lustasághoz. U. ott, 1894 és 1899.
3. Kommunizmus és kapitálizmus. U. ott, ....
4. Jönnek a socialisták. U. ott, ... (Százezer példányban fogyott el).
5. A szocziáldemokraczia evangeliuma. U. ott, ...
6. A tőke nyomorultjai. Regény. U. ott, év n. (Dr. Rajna Géza álnév alatt).
7. Weitling Vilmos a legelső német kommunista élete és tanitása. Irta Mezőfi Vilmos. Egy szegény bűnös evangeliuma. Irta Weitling Vilmos, ford. ... U. ott, 1898. Két részben. (Ezen munkáért, melyből ötezer példány kelt el, az ügyészség a szerzőt esküdtszék elé idézte, mely azonban Mezőfit fölmentette. Ez volt az első eset, hogy irodalmi munkát esküdtek elé vitt az ügyészség).
8. Két világ. U. ott, ...
9. A munkabérek Magyarországon az 1896-98. években. U. ott, 1899.
10. Védelmet a munkásnépnek. U. ott, 1898.
11. Anarkisták vagy sozialisták? Kik ölték meg Erzsébet királynét? U. ott, év n. Két füzet.
12. A lustasághoz való jog. U. ott, 1899.
13. Kik a hazaárulók? (M. sajtópöre). U. ott, 1899.
Schulhof Géza, A munkásmozgalom keletkezése. Bpest, 1895. cz. munkájához Előszót írt.
M. Könyvészet 1893.
Egyetértés 1899. 71. sz. és önéletrajzi adatok.