költő és festőművész, szül. 1823. máj. 11. Kis-Létán (Szabolcsm.), hol atyja gazdatiszt volt; nemsokára azonban beregmegyei Misticzére kinveztetvén kincstári sókör-lovaggá, M. e szerény ruthén faluban élte gyermekéveit; atyjától tanult írni, olvasni s már ekkor kedve telt rajzolgatni szénnel, krétával; a gymnasiumba Máramaros-Szigetre küldték, hol már arczképeket festett; a III. oszt. Szatmárt járta, hol a püspöki tápintézetbe fogadták be. Ott 14 éves korában írt egy regényt, mely kéziratban keringett és elveszett; 15 éves korában az intézeti főnök nevenapjára egy három felvonásos szinművet szerzett, a következő évben hasonló alkalomból egyik tanára tiszteletére egy ötszáz versből álló pásztori játékot írt. A bölcseleti tanfolyamot, bár önerejéből tartotta fenn magát, jelesen végezte; ezen idő alatt azonban atyja meghalt. Nem lévén módjában akadémiában kiképezni szépen fejlő festészeti tehetségét, mérnökké lett és e pályát a gyakorlaton kezdé meg. Szenvedélylyel rajzolt tollal és irónnal aczélmetszeteket és kezdett olajba festeni; néhány hónap mulva már arczképeket is készített ezen modorban. Ekkor ismerkedett meg Petőfi Sándorral, ki később benső barátjává lett; ekkor ült ő azon arczképéhez is, mely 1879-ben a Vasárnapi Ujságban megjelent. 1848-ban Bem táborában mint tüzérhadnagy szolgált. A szabadságharcz után Nagybányán vonta meg magát és egész odaadással festett és verseket írt. 1850-ben először jött Pestre, hol Marastoni műtermében hat hónapig tanulmányozta a nagy mesterek műveit. Pénze e közben elfogyván, ismét visszatért Nagybányára, hol újabb erővel fogott a festészethez. Igy két év alatt némi tőkét szerzett és megnősült. 1852-ben lakását Pestre tette át. Itt festé a nagybányai r. kath. templom hat mellékoltárának képeit; a midőn képeit oda vitte, hosszabb betegségbe esett és ezért nem is tért vissza Pestre, hanem a szatmári egyházmegyében mintegy ötven oltárképet festett, valamint számos arczképet, csendéletet és életképet, legörömestebb azonban tájéképeket, melyekből több a pesti műegylet tárlatában kiállíttatott; ezeket az egylet és magánosok megvették. 1857 őszén Munkácsra ment a nagy-lucskai orosz templom négy főképét festeni, hol őt hónapot töltött; azonben decz. végén nagy meghülésből szembajt kapott, minek következtében 1858 tavaszán felment Bécsbe, hol hat heti gyógyítás után baja elmult és még azon év őszén Munkácsra költözött családjával együtt. Itt négy évnél tovább lakott és templomképeket, arcz- és tájképeket festett. 1862-ben Máramaros-Szigetre utazásakor meghült és szemei ismét kezdtek gyengülni; mind amellett 1863. febr. Nagybányára ment az ottani főoltárképet festeni; e munka azonban már nagyon kínosan ment és ez volt az utolsó műve. Hiában kereste fel a torjai kénes barlangot és 1864 őszén Budán a dr. Siklósy vizgyógyintézetét. Ezután tíz évig özvegy Szűcs Lajosné házában Pesten talál menedéket nejével együtt, folyton a legjelesebb pesti s bécsi orvosokkal gyógyíttatván magát. 1866-ban testben, lélekben megtörve a költészetben keresett vigaszt. Említett nagylelkű jóltevőjének halála után az önfentartás nehéz gondjaival kellett pár évig küzdenie; neje Guzmán Paulina ez alatt megtanulta a postakezelést és 1877-ben Promontoron lett postamester, hova ő is költözött és itt halt meg 1882. szept. 8.
Költeményei a Hölgyfutárban (1850). és a Főv. Lapokban (a 60-as évek végén); czikke a M. Sajtóban (1861. 31. sz. Nehány szó a magyar művészet érdekében); Visszaemlékezések a szabadságharczra, jegyzeteiből összeállította Bodon József (Vasárnagi Ujság 1880. 13-23. sz. és Gyöngyösi Lapok 1888. 49. sat., 1889. 1. sat. sz.); a Nagybánya és Vidékének is munkatársa volt.
Munkája: Mezey József költeményei. Pest, 1870. (A kétezer négyszáz előfizető kielégítésére egymás után három kiadást kellett belőle rendeznie).
Lehoczky Tivadar, Beregvármegye monographiája. Ungvár, 1881. II. 148. l.
Pesti Hirlap 1882. 249. sz.
Vasárnapi Ujság 1882. 38. sz. (Nekr.).
Petrik Könyvészete és gyászjelentés.