országgyűlési képviselő, szül. 1852. aug. 12. Kőszegen (Vasm.), hol atyja M. Lajos földbirtokos volt; iskoláit a pesti piaristák és a kalocsai jezsuiták convictusában végezte, a jogot Pozsonyban és Pesten hallgatta. Jogi tanulmányainak befejezése után Fehérmegye tiszteletbeli aljegyzője, majd szolgabirája lőn. A függetlenségi pártot ő szervezte Fehérmegyében és e párton mindig vezérszerepet vitt a megyében. 1881-ben választotta meg a bodajki kerület képviselőjévé s e kerületet képviselte az 1892. választásokig, a midőn a csákvári (Fehérm.) került választá meg, hol állandóan lakott. Tagja volt a véderő bizottságnak; a boszniai hadjáratot végig küzdötte s itt érmet nyert. Kossuth Lajos halálakor őt és Bartha Miklóst küldte ki pártja Turinba s ők kisérték haza Kossuth Lajos holttestét. 1896-ban ismét a csákvári került választá meg képviselővé. Meghalt 1901. aug. 21. Székesfejérvárt.
Költeménye az Ország-Világban (1897.).
Munkái:
1. A nem igen tisztelt házból. Szabadon Mikszáth Kálmán után. Írta Nemiró. Székesfehérvár, 1888. (Az erdélyi cultur-egylet javára).
2. Emléklap márczius 15-re. Bpest, 1898.
Országgyűlési beszéde a Naplókban (1881-től) vannak.
Pallas Nagy Lexikona XII. 558. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1897-1901. Bpest, 1897. 301. l.
Ország-Világ 1896. 50. sz. arczk., 1897. 31. sz. (Költeménye hasonmásával és névaláirása).
Függetlenségi Album. Bpest, 1897. 12. l. arczk.
Vasárnapi Ujság 1901. 35. sz. arczk.