szatmári püspök, M. Károly földbirtokos és Pfistner Teréz fia, szül. 1832. jan. 22. Velenczén (Fehérm.); a gymnasiumot öt osztályát Pécsett, a VI. Székesfejérvárt járta; 1847-ben az esztergomi papnövendékek közé lépett s a VII. osztályt Nagyszombatban, a VIII. pedig Pécsett végezte. A theologiát mint Pazmaneum növendéke Bécsben hallgatta. Befejezvén itt tanulmányait, az 1853. novemberében tanulmányi felügyelő lett Nagyszombatban az érseki konviktusban. 1854. júl. 27. áldozópappá szenteltetett fel; ugyanezen évben gymnasiumi tanár, 1857-ben herczegprimási levéltárnok, 1862. pápai kamarás, 1863. júl. 20. érseki titkár, 1866. febr. 10. komáromi plébános, 1869. jún. 12. szent Mórról nevezett báthi apát, 1881. nov. 6. esztergomi kanonok s az esztergomi papnevelő kormányzója lett, végre 1887. okt. 17. szatmári püspök. A szent sirrend lovagja. Nagy népszerűségnek örvendett megnyerő modoráért; így Komáromban nemcsak saját hívei szerették, hanem az ev. ref. hívek is lelkesedtek érte. Mint főpásztor atyja papjainak és híveinek. Az egyházmegyei papság fizetésjavítására már eddig is több mint 50,000 frtot áldozott. Nagy-Somkuton és Csapon plébániát létesített, 14 templomot részint újból építtetett, részint megújíttatott, évi 3844 frttal járul a tanítók fizetésének kiegészítéséhez, szülőföldjén leányiskolát alapított sat. Mint püspök visszavonultan él és a napi politikába csak akkor avatkozik, mikor főpásztori kötelességei ezt mulhatatlanul megkivánják. Kedves foglalkozása hogy egyik elődjének, Hám János szatmári püspöknek emlékét fölelevenítse s ha lehetséges a szent életű főpapot a boldogok közé iktattassa. E végből a szent eletű előd élettörténetét már kétszer is megiratta és saját költségén kinyomatta: latinúl Keszler cz. püspök és magyarul Irsik apát által.
Könyvismertetése a M. Sionban (1883. 866., 936. l.)
Munkái:
1. La Salette. A bold. szűz Mária, mint fájdalmas anya megjelenésének leírása Francziaországban, a la Salettehegységben. Komárom, 1877. (Előbb a M. Sionban is 1876.).
2. IX. Pius pápa halálakor. A pápa halála, temetése és a konklave. Lonovits J. után. Komárom, 1878.
3. Sermo pastoralis quem occasione suae in sedem episcopalem solemnis introductionis ad clerum dioecesanum habuit ... episcopus Szathmáriensis. Szathmarini, 1888. (Ugyanez magyarul és németül is. U. ott, 1888.).
4. Boldog emlékű Hám János egyházi szent beszédei. Közrebocsátja. U. ott, 1894. Két kötet.
5. Bibliotheca Laurenziana. A szatmári egyházmegyének Schlauch Lőrincz kardinalis ur által szatmári püspök korában kegyesen ajándékozott Török János-féle könyvtárnak Névjegyzéke. U. ott, 1900.
Necrologium sacerdotuma a. dioec. Strigoniensis cz. 1889-ban kiadott mű adatainak gyűjtésében és összeállításában is nagy része van.
Vasárnapi Ujság 1887. 51. szám. arczk.
Budapesti Hirlap 1887. 247., 320., 1888. 110. sz.
1887: Komáromi Lapok 44., Egyetértés 319., Nagy-Károly és Vidéke 61. sz. arczk., Népnevelő 16. sz., Pesti Hirlap 291. szám.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Salon XIII. 1890. 53. l. arczk.
Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 330. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum. Strigonii, 1894. 785. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 558. l. (Cenner).
A római kath. papok Naptára 1896. 145. l. arczk.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1897-1901. Bpest, 1897. 20. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok 1100-1900. Esztergom, 1900. 510. l.