magyar hajózási főfelügyelő, szül. 1856. ápr. 12. Szabadkán, hol atyja M. Pál, miután mint 1848-49. honvédszázados, a katonai kórház parancsnoka volt, megnősült és letelepedett; később honvéd-századossá nevezték ki, s a midőn Mosonban és Sopronban szolgált, M. gymnasiumi tanulmányait M.-Óvárt a kegyesrendieknél és Sopronban a benczéseknél végezte; azután a mérnöki pályát választotta s ösztöndíjjal a bécső műegyetem hallgatója lett; utóbb az osztrák, későbbi osztrák-magyar vasuttársaság szolgálatába állott és Galántán, Szegeden sat. végezte a gyakorlati szolgálatot; a társaság dualisztikus szervezésekor a magyar igazgatósághoz osztották be. Később külföldi tarifa-referens lett és évekig külföldön a Hollandia, Svájcz, Németország és a Kelet viziforgalmaiban képviselte a társaságot a tarifa-értekezleteken. Az osztrák vasút államosítása után 1891-ben mint államvasuti ellenőr a m. államvasut hajózási szakosztályához volt beosztva; a magyar folyam- és tenger-hajózási részvénytársaság létesítésekor 1895-ben a kereskedelmi miniszter beleegyezésével mint felügyelő vállalat állást a társaságnál. Ezen évben a miniszter a közlekedési tanfolyamokon felállítván a hajóstiszti tanszéket, kinevezték rendes tanárrá a kereskedelmi szolgálat és az ezzel kapcsolatos tantárgyak előadására. 1896 óta a hajóskapitányi oklevél elnyerésére kiküldött miniszteri szakbizottság rendes tagja.
Közgazdasági s különösen közlekedésügyi czikkeket írt a hazai magyar lapokba és bécsi, berlini szaklapokba; 1883-tól a Pester Lloyd közgazdasági rovatába is dolgozott.
Munkái:
1. Hajózási szokások tervezete. Budapest, (1895).
2. A hajózási kereskedelmi szolgálat. U. ott, 1897. (A 2. kiadása most van munkában).
A magyar nemzeti múzeumi könyvtár példányáról és önéletrajzi adatok.