1848-49. magyar hadügyminiszter, a magyar tudom. akadémia levelező tagja, Fekete Mészáros János (ki Csallóközből származott Bajára, a törökök ellen harczolt, ezért 1791. jan. 3. magyar nemességet nyert) és Sinkovics Katalin fia, szül. 1796. febr. 20. Baján (Bácsm.), hol a gymnasium I. osztályában tanult, a II-IV. osztályt Szabadkán járta, az V. Pesten a piaristáknál, a VI. Pécsett; ezután rokona Szutsics Mátyás szabadkai plébános, később székesfejérvári püspök nevelte; itten a bibliát és a szent könyveket olvasta, mely hajlama még katona korában is megmaradt, úgy hogy szenvedélyes bibliaolvasó s ismerő lett; e tekintetben igen széles ismeretekkel bírt; nemcsak a különböző kiadású magar, német, olasz, franczia, latin s angol bibliákat ismerte s tudta, hogy bizonyos helyek vagy kifejezések értelmezése egyik-másik kiadásban vagy nyelvben mennyire tér el egymástól, de Olaszországban állomásozásakor, a hosszas béke idején egyik-másik tábori papot maga elé idézte, s attól a héber s görög bibliák kifejezéseiről is értesíttette magát. 1812-ben Antal bátyja gondnoksága alá került és 1813-ban törvényhallgató volt az egyetemen; azonban inkább a felkelő sereg vezérletére való könyeket és a mértant tanulmányozta; a bácsmegyei felkelő lovas csapat megválasztotta főhadnagyának; később ezen csapat a 7. Lichtenstein herczeg nevét viselő huszárezredbe soroztatott és ő főhadnagyi rangját ott is megtartotta. 1814-ben Slavoniába Lipichbe rendeltetett ezredével; innét levelezett Antal bátyja nejével és ezen leveleinek folyóirat alakot adott, mire sógornéja hasonlóan folyóirati alakban válaszolt. Ezredénél a rangját századosig vitte, később Olaszországba helyeztetett át. 1837-ben huszár-őrnagy lett a Radeczky 5. huszár-ezredben, később ezredes. Reá bízták Rainer főherczeg begyakorlását. Az olasz forradalom alatt Milanóban három napig küzdött, míg ezredét kivonta a városból. Olaszországban való hosszas tartózkodása kétségkívül legnagyobb befolyással folt szellemi tehetségei kiképzésére; megtanulta a tót, szerb, török és olasz nyelvet; angolul később a meetingekben szónoklatokat tartott. Ezen korszakba esik első irodalmi fellépése; nyomtatásban megjelentek, részint kéziratban maradtak: A szederfa ültetéséről, A selyembogár tenyésztéséről, A svájczi tehénfajról, A lovak jó minőségéről írt czikkei; írt katonai könyvet és számos a tudomány minden ágába vágó jegyzeteket. Értette az astronomiát, szerette a vegytant, nagy természetbarát, pomolog és dinnyetenyésztő s mezei gazda volt; már Olaszországban is tett e szakokba vágó kisérleteket. A m. tudom. akadmia 1844. decz. 24. választotta levelező tagjai sorába a mathematikai osztályba; az országos magyar gazdasági egyesület is tagjául választotta. 1848. ápr. 18. Ferdinánd király magyar hadügyminiszternek nevezte ki s máj. 7. hazájába rendelte, máj. 26. pedig altábornagyi rangra emelte. A júl. 5. megnyilt pesti országgyűlésen megjelent és azontúl többször tartott beszédet. Megérkezése után azonnal hozzá látott az 1848. máj. 16. végzés értelmében a tíz honvéd zászlóalj szervezéséhez. Mikor 1848. aug. az országgyűlés el akarta határozni, hogy a sereg teljesen nemzeti alapon szerveztessék, M. bár hazafiasságához semmi gáncs nem férhetett, mint régi katona a régi rendszer mellett kardoskodott, a mely nézete szerint sokkal gyorsabban és könnyebben volt kersztülvihető. Az országgyűlés azt a közvetítő határozatot hozta, hogy az országban létező magyar ezredek zászlóaljai egészíttessenek ki a régi rendszer szerint, a honvéd zászlóaljak pedig szaporíttassanak magyar alapon. Aug. havában M. maga utazott le a bácskai táborba, hogy megkisérelje Szent-Tamás ostromát, azonban sikert nem aratott. Mikor Schlick osztrák tábornok betört Galiczia felől, átvette a sereg vezérletét. Az 1849. jan. 4. Schlickkel vívott szerencsétlen kimenetelű kassai csata után ismét elfoglalta a hadügyi tárczát. A Debreczenben ápr. 14. kiadott függetlenségi nyilatkozat után a második magyar felelős miniszteriumban M. nem foglalt helyet. 1849. júl. 1. Kossuth kinevezte a felső dunai sereg fővezérévé, bár a közönség nem szivesen látta, eddigi balsikerei miatt. Ő maga pedig kikötötte, hogy Dembinskivel együtt működhessék. A sereg is nyugtalankodott Görgey mellőzése miatt, úgy hogy ennek hatása alatt Kossuth elrendelte, hogy Görgey maradjon meg miniszternek és fővezérnek, bár M. kinveztetését nem lehet visszavonni. Görgey erre lemondott a miniszterségről és helyébe Aulich lépett. Kossuth júl. végén Mészárost meg Dembinskit, a kik ekkor már távoztak a seregtől, Szegeden újból kinevezte, még pedig úgy, hogy Dembinski viselje a fővezéri czímet, M. pedig legyen segítségére. Mikor Dembinski a Szeged melleti Szőregről Temesvárra vonult és itt Haynautól megveretett, 1849. aug. 15. mindketten kimenekültek az országból. M. Kossuthot Viddinbe, Sumlába és Kiutahiába követte, a hol emlékiratainak megírásába fogott. 1851. máj. Angolországba ment, onnét aug. Francziaországba. Az 1852. államcsiny után kénytelen volt Jersey szigetére menni, a hová más emigransok is követték. 1853. aug. 10. Katona Miklóssal Amerikába vitorlázott és New-York közelében Scotch-Plainsban decz. kis birtokot vett és gazdálkodott, de sok csapás érte; 1855. márcz. eladta birtokát és egy amerikai családhoz Flushingba (Long-Island) ment tanítónak. 1858-ban Teleki Sándor gróf anyósa, lady Langdale meghivására Angolországba ment annak eywoodi birtokára, hová okt. 25. érkezett betegen és nov. 16. meghalt; az eywoodi kertben temették el és sírja fölé díszes emléket emeltek.
Czikkei a M. Gazdában (1842. A szederfa tenyésztésének s kezelésének módja Olaszországban, 1847. Selyembogár nevelés); a Budapesti Divatlapban (1848. 21. sz. Felszólítás a Ludovica hadi főtanoda tárgyában nov. 22.). Ismeretlen leveleit Szontagh Gusztávhoz: Cremona 1843. nov. 11., Lodi 1847. márcz. 28., szept. 29., okt. 5. és nov. 24. kivonatilag ismerteti a Pesti Napló (1881. 198. és 205. sz.).
Munkái:
1. Huszárok kézikönyvecskéje. Oktatási szabályul altisztek és közvitézek számára. Pest, 1849.
2. Eszmék és jellemrajzok az 1848-49. forradalom eseményei- és szereplőiről ... Közrebocsátja Szokoly Viktor. Pest, 1871. (Ism. Századok).
3. Mészáros Lázár élettörténete, külföldi levelezései és emlékiratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szololy Viktor. U. ott, 1866-67. Három kötet. (I. II. Emlékiratai. Ism. Hon 1866. 236., 237., 241., 244., 261., 263., 292. sz. Fővárosi Lapok 218-220. sz. Vadnai. Sürgöny 1867. 11. sz. III. Élettörténete és külföldi levelezései. Ism. hon 1866. 217. sz. Budapesti Szemle VII.). Eredeti kézirata a m. n. múzeumban: Naplója az emigratio idejéből, 8-rét 87 levél. Emlékiratainak eredeti kéziratát 1848-1849-ből Szokoly Viktor 1867-ben a m. tudom. akadémiának ajándékozta.
Arczképe: kőnyomat 1848-ból Wagner József műkereskedésében Pesten; olajfestésű életnagyságú arczképe Brodszkytól, ki azt Angolországban festette és a m. n. múzeumnak hagyományozta.
M. Gazda 1847. I. 31., 32. sz.
Ungarns politische Charaktere von F. R. Mainz, 1851.
M. Hirlap 1851. 568. sz.
The illustrated London News, March 19. 1859.
Pesti Hirnök 1860. 137. sz. Melléklete. (Sirirata).
Korunk 1860. 15. sz.
Hölgyfutár 1861. 138. sz. (Vas Gereben).
Vasárnapi Ujság 1861. Képpel.
M. Sajtó 1860. 295. sz. (M. utolsó ideje és sirfelirata).
Alkotmányos Nagy Naptár 1862. 116. l.
M. t. Akadémia Almanachja 1863. 296. l.
Hazánk és a Külföld 1865. 51. sz., 1866. 37. sz. arczk., 38., 49. sz.
Fővárosi Lapok 1866. 221., 1867. 11. sz.
Akadémiai Értesítő 1867. 171. l.
Magyarország Képekben 1867. 352. l.
Honvéd Almanach 1868. arczk.
Honvéd Naptár 1869. arczk. és siremléke rajzával.
Pesti Napló 1879. 218. sz.
Keresztény Magvető 1883. 401. l.
Ország-Világ 1884. 3. sz. arczk.
Hazánk 1884.
Petrik Bibliogr. és Könyvészete.
Szatmármegyei Közlöny 1886. 52. sz.
M. Könyv-Szemle 1887. 207. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Illésy-Pettkó, A királyi könyvek. Bpest, 1895. 140. lap.
Pallas Nagy Lexikona XII. 555. lap.
1848. Album 59., 65., 67. l. arczk. és névaláirása.