egri apát-kanonok, szül. 1755. ápr. 13. Tasson (Szabolcsm.); kisebb iskoláit Pesten, a többit Egerben végezte, a hol 1774-ben az egyházi pályára lépett és 1780. márcz. 25. miséspappá szenteltetett fel; azután főpásztora Nagy-Kállóra rendelte segédlelkésznek. A képzett fiatal ember annyira megtetszett Almásy Mihály úrnak, hogy meghívta Garanyba (Zemplénm.) udvari papjának. A dúsgazdag magyar nemes előkelő körében négy évig működött; azután tanulmányi felügyelő lett az egri papnevelőben, két év mulva (1786) praefektus a pesti seminariumban és 1790-ben az egri hittudományi intézetben az erkölcstan tanára, e mellett 1804-ben az egyházjogot is magyarázta. 1805-ben a király kinevezte a szatmár-németi káptalan tagjává, a hol mint tanár a seminarium első rectora volt. 1809-ben egri kanonok s ugyanezen évben az egri lyceum igazgatója s később komplti apát lett. 1817-ben a főkáptalan custosává neveztetett ki. Mint egri kanonok halt meg 1817. jún. 2. Egerben.
Munkái:
1. Halotti dicséret, melyben nagym. és főt. Fuchs Xav. Ferencznek, egri első érseknek ... nagy érdemeit hirdette. Eger, 1807.
2. Allocutio, qua Illmum ac Rev. D. Ladislaum e comitibus Eszterházy de Galantha, Episcopum Rosnaviensem did 26. Julii 1815. dum sedem eppalem die 26. Julii solemniter capesseret, salutavit. U. ott, 1815.
Kéziratban több egyházi beszédet és keresztény erkölcsi tanulmányt hagyott hátra.
Tudom. Gyűjtemény 1817. VII. 151. lap
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 174. l.