bölcseleti doktor, miniszteri tanácsos, szül. 1825. ápr. 16. Zimonyban (Szerémm.), hol atyja orvos és a vesztegzár igazgatója volt; gymnasiumi tanulmányait Budán kezdette s 1841-ben Veszprémben végezte. A pannonhalmi benczéseknél mint papnövendék négy évet töltött, e közben 1845. júl. a pesti egyetemen bölcseleti doktor lett. A szerzetből azonban kilépett és jogi tanulmányait Egerben folytatta. 1847-ben a pozsonyi országgyűlésen joggyakornok volt, 1848. márcz. 30. pedig Pozsonyban ügyvédi oklevelet nyert; okt. 9. a magyar honvédséghez hadbiró-hadnagygyá neveztetett ki s ezen minőségében 1849. augusztusig szolgált. 1850-54-ig Egerben a megyefőnökségnél fogalmazó volt, 1854-ben a kis-kun-félegyházi kapitányságnál mint tollnok szolgált. 1855-60-ig Moóron segédszolgabiró, 1860-ban pedig N. Kátán szolgabiró volt. Az absolut kormánynak megingásakor 1861-ben a magyar kir. helytartóság a központba rendelte s ugyanazon évben Pilis-járási főszolgabirónak helyettesíttetett 1862-ben a helytartóságnál titkár lett, hol a tanügyi osztályba osztatott be. 1867-ben a vallás- és közoktatási miniszteriumhoz titkárrá, 1868-ban osztálytanácsossá neveztetett ki, hol a közép- és felsőbb iskolai ügyek előadója volt. 1867-ben az országos középtanodai tanáregyletnek rendes tagja lett, melynek választmányi üléseiben tevékeny részt vett. 1873. júl. 9. miniszteri tanácsosi czímmel és jelleggel ruháztatott fel. A tanári fizetések szabályozása, a műegyetemnek, a jogakadémiának, a reáliskoláknak újjászervezése, a kolozsvári egyetemnek, a középiskolai tanárképzőnek, az egyetemi könyvtárnak, a vegytani és élettani intézeteknek, a sebészi klinikának fölállítása az ő érdemei közé sorolható. 1877-ben a buzgó tanácsosáért aggódó miniszter a középiskolai tanügy vezetésének terhét vállairól levette s ezóta csak a felső iskolai ügyeket vezette. Meghalt 1878. febr. 18. Budapesten.
Munkája: A magyarországi kath. gymnasiumok története. A gymnasiumi tanügy általános történetének vázlatával, különös tekintettel az iskolai és összes ösztöndíji alapítványokra, hiteles kutfők után. Buda, 1865.
Országos Tanáregylet Közlönye XI. 1877-78. 353. l. (Say Móricz).
Vasárnapi Ujság 1878 8. sz. (Nekr.).
Petrik Könyvészete.