orvosdoktor, városi főorvos, szül. 1814. június 19-én Nyiregyházán (Szabolcsm.); felsőbb tanulmányait a pesti, majd a bécsi egyetemen végezte, megszerezte az ügyvédi s 1840-ben az orvosdoktori oklevelet a pesti egyetemen; 1845-ben Nyiregyházán telepedett le és Szabolcsmegye tiszteletbeli főorvosa lett; Nyiregyház városának pedig 45 évig volt főorvosa, hol 1894. márcz. 9. meghalt. A Bach-korszak alatt a pátens ellen férfiasan küzdött és a nyiregyházi főgymnasium létesítése körül nagy érdemei vannak.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1857. Nyiregyháza egészségügyi állásáról, 1858. Váltólázgörcsök, eszméletlenség hüdés és más ideges tünetekkel, Gyógyszerészeti könyvitelről); a Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostanban (1867. Az 1866-67. cholera-járvány körüli észleletek).
Munkája: Orvostudori értekezés a hidegvízről, életrendbeli s orvosi tekintetben. Buda, 1840. (Latin czímmel is).
Rupp, Beszéd 162. lap.
Oláh Gyula,Az egészségügyi személyzet. Bpest, 1876. 285. lap.
Szinnyei Könyvészete.
Meskó Márton, A Meskó család. Mező-Berény, 1894. 32., 44. lap.
Vasárnapi Ujság 1894. 11. sz. (Nekr.).
A nyiregyházi ág. hitv. főgymnasium Értesitője 1894.
Egyetértés 1894. 70. sz.
Budapesti Hirlap 1894. 70. sz.
Magyarország vármegyéi. Szabolcsvármegye. Budapest, 1900. 129., 364. l.