altábornagy és komáromi várparancsnok, szül. 1777. decz. 28. Hanauban; mint önkéntes 1796. ápr. 1. lépett osztrák szolgálatba; 1800-ban Bresciában zászlós, 1803. Bécsben a gránátosoknál alhadnagy lett. Az 1805. és 1806. hadjárat alatt a táborkarhoz osztatott be; 1807-ben Bécs környékének fölvételével volt elfoglalva, 1808-ban pedig Stájerország, Krajna és Varasdmegye háromszögelési munkálatainál működött. 1809-ben főhadnagy lett a vezérkarnál; ápr. 1. százados a cornevillei vadászcsapatnál, de a Károly főherczeg főhadiszállásához osztatott be. 1813. aug. 27. Drezdánál kitüntetvén magát, ok. 3. mint százados a 4. hadtest vezérkarához osztatott be. 1814-ben a lyoni ütközet után őrnagy lett DeVaux ezrednél és a déli hadsreg vezérkaránál maradt. A békekötés után a Károly főherczeg ezredéhez áthelyezték és Ferdinand würtembergi herczeg vezértábornok mellett segédtiszt volt. Az 1815. hadjárat után ezredével Kremsierbe jött és a tiszti iskolában volt elfoglalva. 1872-ben alezredes, 1828. ezredes a 42. ezrednél és Theresienstadtba ment ezredéhez. 1832. osztrák nemességet nyert. 1833-ban mint vezérőrnagy Mantuába, majd Milanoba ment, 1835. Páviában, 1836. Veronában találjuk őt. 1842-ben altábornagy és osztályparancsnok lett Pesten. 1844-ben a Vilmos herczeg nevét viselő 12. gyalogezre másodtulajdonosává lőn. Végre 1845-ben komáromi várparancsnokká neveztetett ki. Miután 1848. szept. nem sikerült a Pestről Bécsbe küldött Vilmos ezredbeli katonákat a várba csempészni s a magyar kormány rendeleteinek is csak vonakodva engedelmeskedett, a várparancsnokságról le kellett mondania, s Bécsbe távozott. Itt pörbe fogatott és a katonai legfőbb törvényszék 1850. júl. 10. M. ellen a következő ítéletet hozta. «Mertz altábornagy, miután mint komáromi várparancsnok kötelességét elhanyagolta, megfosztatik altábornagyi rangjától, nyugdíjától, a szolgálati 2. osztályú, valamint a külföldi érdemjeleinek viselésétől pedig eltiltatik». Ő felsége azonban az öreg altábornagynak eddig élvezett 3000 frt nyugdíját, mint kegyelemdíjat meghagyta. Meghalt 1850-ben.
Hátrahagyta kéziratban önvédelmét, hogy annak kiadása által unokaöcscse őt a világ előtt igazolja. Ez megtörtént a következő cz. füzetkében, mely kézirat gyanánt nyomatott: Darstellung der Ereignisse und des Verfahrens, wodurch der k. k. Feldmarschall-Lieutenant von Mertz zweiter Inhaber des 12-ten Lienien-Infanterie-Regiments Erzherzog Wilhelm, Ritter des Kurfürstl. Hessischen Ordens pour la vertu militaire und des königl. Franz. Militär-Verdienst-Ordens, vorhin Commandant der Festung Comorn, zu Wien kassirt worden ist. Frankfurt a. M. 1860. (Komáromnak 1848. történetére nézve megbecsülhetetlen munka).
Springer, Anton, Geschichte Oesterreichs seit dem Wiener Frieden 1809. Leipzig, 1864-65. II. 529. l.
Wurzbach, Biogr. Lexikon. Wien, 1867. XVII. 410. l.
Szinnyei József, Komárom 1848-49-ben. (Napló-jegyzetek). Bpest, 1887. 5-32., 49., 442-444., 453., 454. l.