Kezdőlap

Mérei Mihály (kapos-mérei),

vegliai püspök, szekszárdi apát, szent-györgyi prépost és esztergomi kanonok, M. Gergely és Jaksin Kata fia, szül. Zala-Egerszegen; 1674-ben a bécsi Pazmaneumban végezte tanulmányait. Felszenteltetetése után 1678. szept. 5. Vizkeletre küldték plébánosnak; innét 1679. decz. 1. Csicsóra, 1683. decz. 6-án Hédervárra, 1675. febr. 4. Nagy-Magyarra, 1687-ben pedig Cseklészre ment át. 1689. aug. 28. nevezték ki az esztergomi káptalan tagjává s 1691. ápr. 30-tól egyszersmind esztergomi plébános volt. Ezt 1692. jún. 20. felcserélte az érsekujvári plébániával. 1693. okt. 11. elnyerte a szekszárdi apátságot, melynek restaurátorává lett, a mire jelentékeny magánvagyona s erélyes szelleme is kiválóan képesítették. 1694-ben lemondott plébániájáról és apátságba költözött át. Egyike volt azon kevés számú főpapoknak, a kik Rákóczyhoz csatlakoztak; később azonban a királyi hadak kezeibe került és Selmeczre vitték rabnak, honnét Bécsbe hurczolták. Fogságából csak 1711. jún. végén szabadult ki. 1712. jún. 18. szent-gyürgymezei préposttá, 1729. márcz. 29. őrkanonokká, 1713. szeptember 29. vegliai püspökké neveztetett ki. Meghalt 1729. nov. 10-én Nagyszombatban. 1713-ban megvette Eszterházy József nagyszombati házát 4000 frtért és a szent-Istvánról nevezett papnevelőnek adományozta. Végrendeletében pedig a nagyszombati templomra 1500 frtot, a veszprémi piarista kollegiumnak 1000 frtot, a zalaegerszegire ugyanennyit, az elaggott papok intézetére 2000 frtot hagyott és még több jelentékeny adományt tett egyházi czélokra; ezüstneműiből pedig 58 közönséges és 25 áldoztató kehely készíttetett a szegény templomok számára.

Munkája: Nepomuczeni szent Janosnak élete, halála, tisztelete és a veszedelemben forgó jó hír, s név, meg-tartójának és a gyónás titkos szentségében szorgalmatos, és búskodó léleknek hívséges vigasztalójának Solosmaja, Litaniája és kilencz szerdára rendelt aitatossaga, melyet deákbúl édes nemzete vigasztalására ... magyar nyelvre fordított. Nagyszombat, 1716. Rézmetszettel.

Nagy Iván, Magyaroszág Családai VII. 417. l.

Brüsztle, Recensio IV. 314. l.

Fraknói,A szekszárdi apátság története 51. l.

Petrik Bibliogr. II. 869. l.

Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 307. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.