Jézus-társasági áldozópap és hittérítő, szül. 1849. május 30. Török-Szent-Miklóson (Jász-Nagykún-Szolnokm.); középiskoláit az egri cziszterczitáknál végezte, hol főleg a botanika iránt érzett nagy hajlandóságával tünt föl. 1866. aug. 13. lépett a Jézus-társaságba; pár évig Kalocsán volt magister a convictusban és tanított a gymnasiumban. A theologiát az innsbrucki egyetemen tanulta, de a theologiai IV-ik évét Angolországban St.-Benotban végezte. 1883. augusztus 15-én szenteltetett föl miséspappá. Rövid ideig a st.-andräi-háznak volt tajga, honnét Kalocsára ment tanárnak. 1885. ápr. 12-től a rendház rectora s a főgymnasium igazgatója volt. Kalocsai időzése alatt a környék flóráját tanulmányozta s néhány új növényfajt is fedezett fölt, melyeket tudományosan meghatározott és magyar tudósokról nevezett el. Haynald érsek és Borbás Vincze, volt iskolatársa, a m. tud. akadémia előtt is méltatták tanulmányai nagy értékét. De M.-ot lelek Afrikába vonzotta. Előljárói 1889. husvétkor fölmentvén őt a kalocsai igazgatóság alól, elbocsátották hosszú útjára. Ez időtől a nagy útra készült. M. a budapesti egyetemen az orvos-tanárokat is hallgatta, hogy majdan a szegény négereknek ne csak lelkét, de testét is orvosolhassa. Tanulta a zambezi négerek nyelvét. 1889 végén Lisszabonon át Afrikába utazott; 1890. máj. érkezett Boromába, onnét még beljebb vonult a rengetege s megalapította a szent Klaver Péter állomást. Az utolsó híreket róla a tudományos világ kapta: Afrika közepének meteorológiai följegyzéseit közölte Fényi Gyula jezsuita előszavával német nyelven. Meghalt 1897. nov. 16. Boromában a Zambezi folyó mentén Afrikában.
Czikkeket írt a Szűz Mária Virágos Kertjébe (1885. A virág és Mária), a kalocsai Jézus szent szivének Hirnökébe; leveleket Afrikából a Magyar Államba (1892. 133., 1893. 126., 195., 1896. 85. sz. sat.).
Munkája: Kalocsa vidékének növénytenyésztése. Bpest, 1877.
Catalogus Soc. Jesu. Viennae. 1886.
Kiszlingstein Könyvészete.
1898: M. Állam 26. sz., Budapesti Hirlap 33. sz., Pesti Napló 33. szám.