nyug. törvényszéki elnök, előbbinek testvébátyja, született 1847-ben Nagy-Enyeden; jogi tanulmányokat végzett és 1883-ig a marosvásárhelyi törvényszéknél teljesített alsóbb hivatalnoki szolgálatot. 1883-87-ig Székely-Keresztúron volt albiró. 1887-95-ig Kolozsvár-városi királyi járásbiró volt; 1895-től pedig a székely-udvarhelyi kir. törvényszék elnöke, de csakhamar gyógyíthatatlan idegbaja következtében nyugdíjba kellett vonulnia s azóta a kolozsvári elmegyógyászati klinikán ápolják.
Beszélyeket írt a Fővárosi Lapokba, az erdélyi lapokba s az Erdélyi írók és művészek Almanachjába (Kolozsvár, 1892. A nagybácsi).
Munkája: Már késő. Regény. Kolozsvár, 1893.
Eredélyi irók és művészek Almanachja. Kolozsvár, 1892. arczk.
M. Könyvészet 1893 és öcscsének M. Ferencznek szives közlése.