orvosdoktor, megyei főorvos, szül. 1824. ápr. 27. Tatán (Komáromm.); középiskolai tanulmányait Tatán és Győrött, az orvosiakat a pesti és bécsi egyetemeken végezte, mely utóbbi helyen buzgó tanítványa volt Hyrtlnek, Skodának, Rokitanskynak és Hebrának. Mielőtt azonban oklevelevét elnyerhette, anyagi viszonyai tanulmányainak félbeszakítására kényszerítették és nevelői állást fogadott el Ischlben. A magyar szabadságharcz kitörése csakhamar visszahívta hazájába, beállott Görgey hadseregébe és orvosi szolgálataival nagy érdemeket vívott ki. A szabadságharcz után orvosi tanulmányait folytatta a pesti egyetemen, hol 1851-ben oklevelet nyert. 1851-52-ben a Rókus-kórházban, 1853. a pesti gyermekkórházban Bókai János tanár mellett mint első segéd működött. Majd vidéken, később Miskolczon telepedett le mint gyakorló orvos. 1890-ben Borsod vármegye tiszti főorvásává nevezték ki.
Czikkei a Család Könyvében (1855. Vulkanizmus, hat rajzzal, 1856. Neptunizmus, két rajzzal, 1857. A hold, két ábrával); az Orvosi Hetilapban (1858. A holdkór, 1861. Az agy némely bonczélettani viszonyairól, Adalék a váltóláz történetéhez, 1865. Holdkór oktana); a bécsi Med. Presseben (1859. Über gewisse Läsionen am Schädeldache im Zusammenhang mit Sprachstörungen).
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XII. 511. l.