elemi tanító, előbbinek fia, szül. 1840. ápr. 7. Pécsett; a gymnasium VIII. osztályát és a tanítóképzőt szülővárosában végezte. 1861-ben nyert tanítói oklevelet, a midőn a pécsi elemi iskolánál nyert alkalmazást; egyszersmind az ottani püspöki tanítóképzőnél mint mértani s rajztanító működött 1871-ig, mikor Kis-Várdára neveztetett ki a földbirtokosok iskolájához tanítónak. 1878-ban Melenczén (Torontálmegye) lett az állami iskola, 1881-ben Szombathelyt a vasmegyei árvaház igazgatója. 1886-ban Andrásfán (Vasm.) választották meg kántortanítónak; 1890-ben Hottóra (Zalam.) került tanítónak, honnét 1891-ben Zala-Egerszegre vonult nyugalomba. Meghalt 1895. jan.. A 80-as években a Vasmegyei Közlöny rendes munkatársa volt.
Munkái:
1. Ötven magyar köszöntő. Pécs, 1864.
2. Magyar és német köszöntők. U. ott, 1871.
3. Népszerű útmutató a tizedes törtek oktatásához, gyakorlati példákkal néptanítók számára. Nyiregyháza, 1880.
Kiss Áron, A magyar népiskolai tanítás története. Bpest, 1881. 402. l.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete és Novák Mihály szives közlése Andráshidáról.