nyug. tanítóképzintézeti tanár és főelemi iskolai tanító, született 1792. decz. 22. Nagy-Maroson (Hontm.); iskoláit Váczon, Nagyszombatban, Trencsénben és Keszthelyen végezte; a bölcseletet a pesti egyetemen hallgatta; atyját, ki tanító volt, 14 éves korában elveszítvén, a gymnasium IV. osztályától kezdve kizárólag a saját szerzeményére volt utalva s magántanítással tengette életét. Hogy magát föntarthassa, mint nevelő működött a báró Bézsán családnál Duna-Székcsőn. Innét 1823-ban Pécsre hivatott meg a főelemi iskolába. E közben egyszersmind a b. Szepesy Ignácz pécsi püspök által fölállított mesterképzőben mint tanár 21 évig működött. 1864-ben 40 éves tanítói működésének elismeréseül az arany érdemkeresztet kapta. Meghalt 1877. január 9. Pécsett. Gyermekei közül öten: Teréz, Ágoston, Ferencz, Mihály és Alajos írók.
Munkái:
1. A magyar nevendékeket vezető mód a számvetés tudományában. A tanítók és nevelők könnyebbségökre, és mind azoknak, a kik e tárgyban magokat tökélletesíteni akarják, szolgáló segédkönyv. Pécs, 1837.
2. Gyakorlati népszerű számtan. Kérdések és feleletekben tanítók, tanítójelöltek és tanulók számára. U. ott, 1864.
Danielik, M. Irók II. 197. l.
István bácsi Naptára 1865. arczk., 1878. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Verédy Károly, Paedagogiai Encyclopaedia 626. l. és gyászjelentés.