orvos-sebészdoktor, megyei főorvos, szül. 1838-ban; Bécsben 1861-ben nyert orvosdoktori oklevelet és 1865-ben telepedett le Pécsett mint gyakorlóorvos, majd megyei járásorvos és később tiszti főorvos lett; az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási társaság bányafőorvosa, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1861. A herevízkór gyógykezelése helyettesítés által, A bécswiedeni kórház 1859. jelentésének ismertetése, 1862. Sebészeti adatok a bécswiedeni kórházból, A vastagpapir kötésről, 1863. könyvism., 1864. Adatok a bujakór tanához, Nyilt levél Raisz Gedeon tr.-hoz, 1865. Levelezések Portugália, Spanyolország és a Kanári-szigetekről); a Gyógyászatban (1863. A nők takarának kórtana- és gyógytanához); a Vasárnapi Ujságban (1866. Uti vázlatok).
Oláh Gyula, Az egészségi személyzet Magyarországban. Bpest, 1876. 21. l.
Pesti Alfréd, Magyarország orvosainak Évkönyve. Bpest, 1899. 195. l.