hírlapíró és lapszerkesztő, szül. 1848. febr. 8. Jánosházán; középiskoláit Pápán végezte; azután bölcseletet és orvostudományokat hallgatott Pesten és Bécsben.
1868-ban Bécsből tárczaleveleket és egy beszélyt írt a Pécsi Figyelőbe; 1869-ben Pesten az akkor megindult Ellenőrbe írt tárczaczikkeket és színbirálatokat; ugyanakkor a nagyváradi Biharnak és a Debreczennek fővárosi levelezője volt. 1870-ben a negyvennyolczas Magyar Ujság szerkesztőségébe lépett és annak tagja maradt, míg a lapnak élén Helfy állott; számos vezérczikket és tárczát írt e lapba neve alatt vagy névtelenül, de álnevek és jegyek alatt is (Erdei, Villi, Üllő, Tamás, Mebo, Ego sat.). Egy czikke miatt, melyet a bankügyben írt, b. Kaas Ivorral párbajt vított. Még mint a Magyar Ujság munkatársa szerkesztette a Simonyi Ernő által kiadott Szombati Lapokat (1872. októbertől 1874. ápr. 30-ig Erdei Bódog névvel); ez a lapot 1875. máj. 2. a Szabadság Népzászlója cz. lappal egyesítve A Nép Zászlója cz. alatt 1880 végeig szerkesztette és minden számába írt egy-két politikai és gazdasági czikket. Közben 1875-76-ban még az Egyetértésnek írt vasárnapi tárczákat és más lapokba (Hunnia, Családi Kör sat.) társadalmi irányú czikkeket. 1878-ban jún. 23. Független Hirlap cz. napilapot indított, melyet 1881. ápr. 30-ig szerkesztett, iránya inkább ismeretterjesztő, mint agitatori volt. 1878-ban a szentlőrinczi (Baranyamegye) kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek; a képviselőházban több ízbe felszólalt pénzügyi kérdésekben. Egy beszédében sürgette a valuta rendezését és kisebb pénzegység behozatalát, egy másikban a hirlapi hirdetések után fizetett bélyegilleték eltörlését indítványozta. (Napló 1878-81. III., VI., XVII.). Az országgyűlés végén a Független Hirlapot megszüntette; visszalépett a politikai térről és egészen a közgazdasági irodalomra adta magát, melyre hajlamai leginkább vonzották. A Magyar Nemzetgazda cz. hetilapot indította meg, melyet mai napig szerkeszt. A kereskedelemügyi miniszter megbízta az ezredéves kiállítás kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoportjának szervezésével; egyszersmind ezen csoport előadója volt. Érdemei elismeréseül 1897. aug. 17. «felső-gallói» nemesi előnevet kapott.
Munkája: A kincses föld. Nemzetgazdaságtan mindenki számára. Bpest, 1878.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XII. 502., XVIII. 247. l. és önéletrajzi adatok.