tanítónő, szül. 1855. jún. 4. Gyarmathon (Győrm.), hol atyja, régi magyar család ivadéka, rokonságban állot a Kisfaludy és Kolozsváry családokkal, visszavonultan kipihente a 48-as évek fáradalmait. 1860. szept. atyja Téthre tette át lakását; azonban már 1862. szept. gyermekei iskoláztatása végett Győrbe kölözött, hol leányát az Orsolya-szüzek zárdájába adta. Simor János esztergomi herczegprimás látogatása alkalmával a növendékek nevében ő üdvözölte beszéddel. Az elemi iskolai tanfolyamok végeztével szüleivel Pestre költözött és atyja mint százados ismét visszanyerte rangját és katonai szolgálatot teljesítve, igen rövid ideig tartózkodhatott egy helyen. Családja is követte mindenüvé, Bajára, majd Szabadkára, sehol sem felejtkezve meg gyermekei neveltetéséről. Leánya is házi nevelésben részesült; utóbbi helyen Kerner Péter paedagogiai s Lázár Gyula irodalomtörténeti tanároknak volt legtöbb befolyásuk a fiatal növendékre. Édes atyja áthelyeztetésével már a második évet Budán, Zirzen Janka igazgatónő vezetése alatt végezte. Alighogy 1874. jún. végén letette a képesítővizsgát, megválasztották osztálytanítónőnek és a főváros akkori első népiskolájában, a czukor-utczai leányiskola I. B. osztályában mint rendes tanítónőt alkalmazták. Tíz esztendeig tanított egyhuzamban ugyanazon osztályban. 1878-ban lett Melha Kálmán fővárosi ügyvéd nejévé. 1884-ben betegeskedése miatt kénytelen volt a tanítás teréről visszalépni s azóta szabad idejében három fiúgyermeke nevelése mellett, az irodalmat míveli. Társadalmi téren is kiváló szerepet játszik. Tagja különféle hasznos és közművelődési egyleteknek és társulatoknak. Kiváló tevékenységet fejtett ki a népnevelők budapesti egyesülete körében, melynek évek óta buzgó tisztviselője. Ismeretes mint felolvasónő a fővárosban és vidéken.
1872 óta foglalkozik az irodalommal; több vidéki lapba dolgozott (Edith, Ella, Gabriel, Silene álnevek alatt).
Czikkeket írt a M. Salonba (A női kézimunkáról), a Miskolczba, Bácskai Ellenőrbe, Ujvidékbe, Egyetértésbe, Fővárosi Lapokba, M. Földbe (1884), Paedagogiai Szemlébe, Népnevelők Lapjába (1885. Vajdafi Gusztáv élete); a Magyar Salon Könyvtárába (1885. Blaha Luiza); az Arad és Vidékébe (1888. Korrajz); a Győri Hirlapba (1888. 43. szám Blaha Luiza, 1889. 21. és köv. sz. Kossuth iparvédegylete); a Hazánkba (1889. Görgey Arthurról). Czikke a Pesti Naplóban (1889. 265., 266. sz. A kisdednevelési irodalom úttörői); írt még a Nemzetbe, a Képes Családi Lapokba (1885., 1887. rajzok, stb.), Reménybe, Magyar Háziasszonyba, Pesti Hirlapba, a Tanitótárba, sat.
Munkái:
1. Olvasókönyv az elemi népiskolák I. osztálya számára. Budapest, 1886.
2. A betűismertetés rendszere tekintettel a jelenleg használatban levő «A-B-C»-könyvek betűinek sorrendjére. U. ott, 1886.
3. A kézügyességi oktatás czélja és módszere. U. ott. ...
4. Beszéd- és értelemgyakorlatok. U. ott, ...
5. Gyermekversek. U. ott, ...
6. Sajtó küzdelme a magyar iparért. Felolvasás. U. ott, 1890. (Különny. az Iparügyekből).
7. Báró Jósika Miklós élete és munkái. U. ott, 1891.
(Munkáit Szaák Luiza névvel adta ki.) A Felolvasásai közül megemlítendők: 1886. márcz. a Lónyay-utczai iskola tantestületi konferencziáján; A kézügyességi oktatás czélja, anyag és módszere; 1866. máj. a népnevelők budapesti egyesületének közgyűlésén: Betűismertetési rendszer; június 10. a pesmegyei tanítógyűlésen Gödöllőn: Olvasó-könyv; 1887-ben február 17-én a budapesti iparos körben: Kézügyesség és ipar (melyet a Politikai Szemle és Iparügyek is közöltek); máj. 25. a győrvidéki tanítóegylet közgyűlésén: Eszmefuttatás a népiskolákról, tekintettel a tananyag és látogatottság egymásra való hatására (ez alkalommal dísztaggá választatott); máj. 4. a philologiai társaság gyűlésén: Jósika Miklós regényeiről (a Figyelőben, Irodalomban és Uj Nemzedékben jelent meg); decz. 8. a népnevelők budapesti egyesületében: A tanitónők menedékházáról; 1888. jan. 18. a győri jogász-olvasókör felolvasó estjén: Báró Jósika Miklós őrangyaláról; febr. 28. a fővárosi iparos körben: Egy főrangú iparosnő.
Paedagogiai Plutarch II. 1887. arczk. (Böngérfi János).
M. Könyvészet 1887., 1891.
Fayln-Hentaller Mariska, A magyar irónőkről. Bpest, 1889. 184. l.