ügyvéd, az erdélyi szászok egyik legtekintélyesebb férfia, szül. 1829. aug. 12. Szász-Sebesen, hol atyja M. Sámuel ág. ev. lelkész volt; 1842-1847-ig szülővárosában a gymnasiumban tanult, azután Szebenben folytatta tanulását. 1848-49-ben az erdélyi szászok pártján állott. A szabadságharcz után 1851-ig a szebeni jogakadémián végezte be tanulmányait; ezen idő alatt Bruckenthal Hermann tanítója, majd nevelője volt és vele Bécsbe ment; neveltje azonban korán elhalt és ő 1852-ben államszolgálatba lépett a nagyszebeni főtörvényszéknél, hol aktuarius volt és Szászvároson ugyanaz; 1852-54-ben törvényszéki adjunctus Szebenben, Marosvásárhelyt és a zilahi kerületi törvényszéknél; 1854-59-ig kerületi adjunctus és törvényszéki vezető Nagy-Enyeden, Abrudbányán, Algyógyon, Tövisen és Hátszegen; 1859-671-ig államügyész-helyettes és a polgári ügyek előadója és székelyudvarhelyi törvényszéknél; ennek feloszlatása után rendelkezési állapotba helyeztetett. 1863-ban az erzsébetfalvi megyei törvényszékhez tanácsosnak neveztetett ki; azonban családi körülményei miatt még azon évben lemondott hivataláról és 1877-ig mint ügyvéd működött Segesvárt; azután mezei gazdasággal és kertészettel foglalkozott. A politikai s egyházi egyesületeknek közreműködő buzgó tagja volt. Gyermektelen lévén, több alapítványán és adakozásain kívül 10,000 forintot hagyott a segesvári és 500 frtot a medgyesi templomre. Meghalt 1894. nov. 23. Segesvárt.
Költeményeit melyek közt a szász nyelvjárásban írtak a legszebbek, a Siebenbürgischer Volksfreund cz. hirlapban tette közzé.
Munkái:
1. Französische und magyarische Dichtung in metrischer Übersetzung. Hermannstadt, 1885. (Petőfinek 53 költeménye van e munkában).
2. Gedichte von Alexander Petőfi, aus dem Ungarische übertragen. U. ott, 1891.
Der Siebenbürgische Volksfreund 1894. 48. sz.
Vasárnapi Ujság 1894. 48. sz. (Nekr.)
Korrespondenzblatt. Hermannstadt 1894. 12. sz.
Nemzeti Ujság 1894. 154. sz.
Pallas Nagy Lexikona XII. 482. l. (Schulterus).