osztrák vasuti főfelügyelő, szül. 1809. jún. 7. Brassóban, hol atyja gyógyszerész volt, majd a bécsi műegyetem tanára, a róla elnevezett Meiszner-fűtés feltalálója; M. 1815-ben ayjával Bécsbe költözött, hol technikai s bölcseleti tanulmányait végezte. 1828-ban mint gyakorló mérnök Brassóban telepedett le; 1830-ban azonban a bécsi építési igazgatósághoz helyeztetett át. 1836-ban az elsők közt volt, a kik a Ferdinand-éjszaki vasút építésénél közreműködtek. Begliumi s angolországi utazása után főmérnöki segéd lett és a bécs-brünni és a lundenburg-preraui vasútvonal tracirozását vezette. 1841-ben a braunschweigi Carolinum meghivását az építészeti tanszékre fogadta el és egyúttal az ott épülendő vasutak technikai igazgatójául neveztetett ki. 1815-ben Bruck osztrák miniszter meghívta Bécsbe a közlekedés főigazgatójának. A vasuti közlekedés terén tett szolgálataiért már előbb a Ferencz-József rendet, 1863. jan. 3. pedig a vaskoronarend lovagkeresztjét kapta s 1866. márcz. 10. lovag lett. Miksa mexikói császár a Quadeloupe-renddel, a porosz király pedig a vörös sas- és korona-renddel tüntette ki. az 1856-57. év telén a Rothschild-ház megbizásából az arad-brassói vonal tracirozását végezte. Meghalt 1868. jún. 19. Reichenauban.
Munkái:
1. Die Korrespondenz in Chiffern für Regierungen, Aemter, Kaufleute und Privatiers, welche sich der elektro-magnetischen Telegraphen zur Beforderung ihrer Mittheilungen bedienen wollen. Braunschweig, 1848.
2. Die Dampfschiffahrt von Dresden naeh Meissen. Mit drei lithogr. und colorirten Bildern und einer lithographirten Karte. U. ott, év n.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon II. 406. l.