bölcseleti doktor, ev. ref. főiskolai tanár, a m. tudom. akadémia levelező tagja, M. György tanár és Incze Sára fia, szül. 1785. jan. 30. Kolozsvárt; iskoláit a kolozsvári ev. ref. főiskolában végezte, hol theologiát és jogot is hallgatott; 1806-ban Bécsbe ment az orvosi tudományok hallgatására; később e tanulmányait abba hagyta s Heidelbergába ment, hogy magát a tanárságra képezze; a három évi tanfolyam alatt mathésist, chemiát, természetrajzot, architecturát, a philosophia történetét, anthropologiát, statisztikát, physikát, physiologiát sat. hallgatott. 1809 elején innét hívta meg az egyházi főhatóság a kolozsvári főiskolához atyja tanszékére, a mennyiség- és természettan tanárául. Azon év ápr. indult haza s Regensburgban néhány napig a francziák közé rekedt; honnét, mivel kémnek tartották, csak nagy nehezen tudott megszabadulni. Később a kolozsvári ev. ref. egyház főtanácsában is többféle hivatalt viselt, 1843-tól az egyház gondnoka volt és az új templom fölépítésében kiváló érdemei vannak. 1829-ben Szilágyi Ferencznek jún. 20. történt halála után könyvvizsgálóvá is kineveztetett, az 1834. országgyűlésen pedig mint Kolozsvár képviselője vett rsézt és azontúl is 1848-ig. A m. tudom. akadémia 1836. szept. 10. választotta levelező tagjai sorába; a kir. természettudom. társulat pedig 1844-ben rendes tagjává. 1845-ben nyugalomba vonult. Meghalt 1852. márcz. 29-én Kolozsvárt. A magyar tudom. akadémiában 1852. júl. 12. Brassai Sámuel tartott fölötte emlékbeszédet. Miután, bár négyszer házasodott, gyermekei nem maradtak, még 1841. máj. 1. a kolozsvári ev. ref. főiskolában egy új tanszék (chemia, mineralogia, botanika) fölállítására 10,000 pfrtot adott (alapító levele a Nemzeti Társalkodó 1841. 20. sz.); továbbá 800 frtot hagyott a mathesisben és physikában magokat kitüntetendő tanulók számára jutalomdíjul; 1000 frtot a hidelvei népiskolának a tanítói fizetés gyarapítására; 3000 pfrtot a polgári biztosítéki intézetnek oly rendeléssel, hogy kamatjából szegénysorsuaknak télire tüzifabeli segedelmet adjanak. Éltében tett alapítványai közül megemlítjük végre még katonai fia emlékére a Károly Ferdinand nevű gyalogezred pénztárába letett összeget, melynek kamatja évenként a magokat erkölcsi viseletök által leginkább kitüntető néhány közvitéz közt kiosztandó.
Czikkei a Nemzeti Társalkodóban (1831. I. Gróf Teleki Sámuel emléke) sat.
Munkái:
1. De respiratione animalium commentatio. In concertatione civium academiae Heidelbergensis 22. novembris 1808. praemio a m. Badarum constituto a medicorum ordine ornata. Heidelbergae, 1810. (Ezen dissertatiojával 1808. nov. 22. a Tódor Károly bádeni nagyherczeg pályadíját, az arany érdempénzt is elnyerte).
2. A nagy cancellarius képe, melyet ... gróf Széki Teleki Sámuel ... élete leirásában ... a kolozsvári ev. ref. templomban 1822. nov. 17. egy halotti beszédben előadott. Kolozsvár, 1825. (Többek halotti beszédeivel együtt).
3. Közönséges arithmetica az alsóbb osztályok számára. Kolozsvár, 1833.
4. Követjelentés az 1841-1843-beli erdélyi hongyűlésről Kolozsvár szab. kir. városa törvényhatóságához Groisz Gusztás és M. S. követek részéről, ez utolsó által 1843-ban febr. 7. tartott közgyűlésben előadva U. ott.
5. Elemi algebra az alsóbb osztályok számára. U. ott, 1846.
6. Uti jegyzetek. Némethon. Holland. Belgium. Sweiz. Tyrol. U. ott, 1847. (Előbb az Erdélyi Hiradóban 1846).
Kiadta Méhes György Arithmeticáját Kolozsvárt 1814., 1819 és 1833-ban és rokona Deáky Filep Sámuel fordításában: Barthelemy, Az ifjú Anacharsis utazása Görögországban. Kolozsvár, 1810-21. nyolcz kötetben.
Szerkesztette és kiadta saját nyomdájában az Erdélyi Hiradó cz. politikai lapot 1832. jan. 1-től (már 1831-ben is szerkesztette Pethe Ferenczczel) 1848. máj. 15-ig, (1844-től azonban Ocsvay Ferencz volt a felelős szerkesztő), mely hetenként kétszer jelent meg kis 4-rét egy íven és melléklapjait: a Nemzeti Társalkodó történeti és irodalmi hetilapot 1832-től 1844-ig és a Vasárnapi Ujságot (utóbbit kiadta, szerkesztője Brassai Sámuel volt) 1834. ápr. 1-től 1848. okt. 9-ig Kolozsvárt.
Nemzeti Társalkodó 1841. 20. sz.
Honderü 1847. II. 12. szám (Severus).
Pesti Napló 1852. 622. sz.
Akadémiai Értesítő 1852. 321. lap. (Brassai S.).
Ujabbkori Ismeretek Tára V. 350. l.
Erdélyi Múzeum 1856. (Köváry László).
Ferenczy és Danielik, Magyar írók I. 323. l.
Akadémiai Almanch 1863. 273. l.
Vasárnapi Ujság 1863. 46. sz. arczk., 1898. 22. sz. arczk.
Toldy, M. Nemzeti Irodalom Története.
Szinnyei Könyvészete.
Figyelő IV. 173., X. 127. l.
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1898. 429., 446. l.
Firtinger Károly, Ötven esztendő a magyarországi könyvnyomdászat közelmultjából. Bpest, 1900. 100., 116., 188. l. és gyászjelentés.