Megyeri Károly (családi nevén Stand),
komikus szinész, szül. 1798. jan. 24. Tót-Megyeren, hol atyja grófKárolyi nemzetségénél gazdatiszt volt; innét vette Megyeri nevét. Gazdasági irnok lett a gróf Károlyiak uradalmában, 1811-ben látott először magyar színi előadást Hódmező-Vásárhelyen és 1817-ben a szinészetnek akkor még igen szerény és sanyarú pályájára lépett; Szentpéteryvel és a többi régiebb jelessel osztá a vándorélet örömeit s bajait, mely utóbbiakat vidor lelkülete könnyen elszenvedte. Legelőször Kilényihez szerződött, aztán Sándorfihoz, később maga vezetett vándortársaságokat. Több ízben látta őt Debreczen, Fejérvár, Komárom, Győr, Pozsony, Pest, Miskolcz, Szeged, Temesvár, Erdély sat. míg Kassán 1829-ben az erdélyi dalszínész társasággal fellépett. 1833-ban tavaszkor a kassai társaság nyári szakra kétfelé oszlott; M. azon részt kisérte, mely Kántorné, Bartha, Pály, Telepy sat.-vel egyesülve, Rimaszombaton s Váczon keresztül utazván, a budai várbeli szinházat foglalá el. Midőn a pesti nemzeti szinház 1837. aug. 22. megnyilt, ő is ide jött és mint komikus egész haláláig itt működött és felejthetetlenné tette nevét a szinészet évkönyveiben. Komikus szerepekben rendkívüli sikereket aratott, de azért intrikus szerepekre is volt alkalmazható. Komikai erejét átvitte a művészet tereméből, hol anyi szerencsével és a magyar közönség annyi tapsai közt jár, a magánkörökbe is, hol a társaság felviditására száz meg száz apró történetet és anekdotát tudott annyi élénkséggel és oly plastikai kifejezésekkel előadni, hogy reá s anekdotáira hosszú idő után sem lehetett kaczagás nélkül emlékezni. Kisded zömök alak volt, ezer változatú, kifejezésdús proteusi arczczal s mozgással, melyek jól választott öltözetével együtt megannyi jellemfestő, szerepmagyarázó jelek valának e született nagy szinész játékában. Hangja nem volt kellemes, sőt recsegő; fellépésében nem elég méltóságos, ezért hősi szerepekre nem alkalmas, de különben legtöbb oldalú szinészünk és igen eltérő alakokban mesteri, péld- az Ügyvédekben, Forster Tamásban, a Molnár és gyermekében, mint Agg szinész, Peleskei nótárius, a legutolsó részeges inasig és tót mesterlegényig. Volt egy kalapja, csak ezt kellett fejére csapni, és a közönség, még mielőtt ajka megnyilt volna, szünni nem akaró nevetésben tört ki; voltak frakkjai és nadrágjai, melyekben valódi komikai erő lakott. Meghalt 1842. decz. 12. Pesten, szinészi pályájának 26. évében. Halálára, Vörösmarty ezen görög zamatú szép epigrammot írta: «Mily nevetés ez alant? mi öröm van a siri világban? A komor árnyak közt Megyeri szelleme jár.» Halála után tisztelői emlékszobrára gyűjtöttek, mely 1845-ben mintegy ötödfélszáz forintra emelkedett; ezen összeg a pesti első hazai takarékpénztárban volt letéve; midőn az összeg kamataival felszaporodott, 1864-ben szerény emlékszobrot emeltek a kerespesiúti temetőben levő sírjára és mellszobrot készített Izsó Miklós carrarai fehér márványból, mely a nemzeti szinház csarnokába állíttatott fel.
Szinészeti anekdotákat közölt a Regélőben (1835. 62., 82. szám).
Munkája: Nyelvprity, vagy: az új magyar író mint kérő. Vígjáték 1 felv. Külömbéle irományokból öszveszedte M. K. Kassa, 1833. (Előadták Váczon, 1833. jún. 16. Ponori Thewrewk József is kinyomatta: Beretválkozó-tükör cz. munkájában. Pozsony, 1833. a szerző nevével).
Kéziratban maradtak: Rafaela és Heliodor, szomorújáték 5 felv. Raupach Erneszt után (előadták Miskolczon 1831. okt. 8., 1833. febr. 5. Debreczenben, 1832. aug. 25. Budán, 1834. ápr. 2., nov. 19. Nagyváradon, 1835. máj. 23. és decz. 21.); A babonás szekrény, vagy a lepecsételt polgármester, vígj. 2 szakaszban, Kotzebue után németből ford. (Marosvásárhelyt 1832. máj. 29., Debreczenben szept. 23., Budán 1833. okt. 13., 1834. jan. 28., júl. 22., 1835-37. febr. 7., Pesten 1838. febr. 13., Kassán 1874. ápr. 7.); Nyilvános törvényszék, vagy az itélő biró és szerelem, vígj. 3 felv. Kotzebue után ford. (Miskolczon 1832. okt. 9., 20.); A két gálya-rab, vagy a sz. aldervoni malom, dráma 3 felv. Hell után németből (Budán 1833. decz. 14. 1834. márcz. 3., 1835., 1837. jan. 24., Miskolczon 1833. febr. 2., Debreczenben 1835. aug. 13., 1836. jan. 21., Pesten 1837. decz. 5., 1839. júl. 9.); Solymosi vár, vagy a két utazó zarándok, új eredeti nemzeti dráma 3 szakaszban (Budán 1834. márcz. 17.); Lantos és környékszék, vígj. 4 felv. Kotzebue után ford. (Budán 1834. júl. 6., 1835.); Rágalmazók, érzékeny játék 5 felv. Raupach után ford. (Budán 1834. ápr. 2.); Mencsikoff és Natalia, színjáték 5 felv., Krater Ferencz után ford. (Budán 1835. máj. 2.); Raphael, szomorújáték, Raupach után ford. (Kassán 1836. nov. 19.); Benkő még a következő színműveit említi: Fiú bosszúállása, ford.; Kivallások, Bauernfeld után ford.; Rickeburgi háznép, Scribe után ford., a nemzeti színház könyvtárában: Girbachi Matild, érzékenyjáték 5. felv., ford.
Levelei Fáy Andráshoz, Buda 1835. nov. 19. és Nagyvárad 1840. jún. 6. a m. n. múzeumban.
Arczképe rézmetszet, rajzolta Schwindt, metszette Kohlmann. (Nemzeti Szinház Zsebkönyve 1844-re.).
Honművész 1833. 28., 76., 1834. 22., 34. sz. arczk., 56., 1836. 101. sz.
Athenaeum 1842. II. 74. sz.
Jelenkor 1842. 100. sz.
Nemzeti szinházi Zsebkönyv 1844. arczk.
Ujabbkori ismeretek Tára V. 349. l.
Magyarország és Erdély Képekben III. 1854. 100. lap.
Fereczy és Danielik, M. Irók I. 322. l.
Ország Tükre 1863. 10. sz.
Szinházi Látcső 1863. 9-11. sz. (Szigligeti), 1864. 13. sz.
Koszoru 1863. I. 15. sz. (Szigligeti).
Pesti Napló 1864. 6. sz. (M. szobra), 11. szám.
Sürgöny 1864. 29. sz.
Ungarische Nachrichten 1864. 11., 12. sz.
Hon 1864. 10. sz.
Szigligeti Ede,Magyar szinészek életrajzai. Bpest, 1878. (Olcsó Könyvtár 57.)
Déryné Naplója II. 139., 187., 267., 271., 289., 306., 381. l.
Figyelő XVII. 199. l.
Petrik Bibliogr. II. 705., III. 632. l.
Beőthy Zsolt, Képes Irodalomtörténet II. 156. l. arczk. és gyászjelentés.