ev. ref. lelkész, 1624. ápr. 14. Debreczenben a collegium felső osztályába lépett; itt volt collaborator, contrascriba és senior. Debreczen városa küldötte ki külföldi akadémiákra, adván neki 200 aranyat, 100 tallért és 100 forintot. Az 1628. évi II. felében az Odera melletti Frankfurtban tanult, 1630-ban pedig Leydenben hittanhallgató volt. A belgiumi és angol főiskolákból visszatérvén, 1631. decz. 12-től Debreczenben főiskolai tanár volt. Az 1634. jún. 18. Szatmárt tartott gyűlésen Szinyér-Váraljára ordináltatott papnak. 1637. jan. 15. már Munkácson, 1638 közepén pedig Nagyváradon pap. Azon év decz. 13. Fehérvizen (Erdély) mint I. Rákóczi György udvari papja működik; a fejedelemmel hol Patakon, hol Gyulafehérvárt tartózkodott. Ennek halála (1648. okt. 11) után a fejedelemasszonynyal Lorántfy Zsuzsannával Sárospatakra költözött. 1650-ben hívták meg Nagybányára lelkésznek. 1651. márcz. 22. mint nagy-bányai lelkész írt levelet Rákóczi Zsigmondhoz (Történelmi tár 1890. 203. l.); itt azonban kevés ideig volt pap, mert még azon évben visszatért Sárospatakra, hol a fejedelem-asszonynak udvari papja lett. Midőn az udvarral Sárospatakon időzött, a közönséges templomban is gyakran tartott egyházi utasításokat s különösen a prebitérium sürgetésével az egyházban surlódást és mozgalmat okozott. A zemplénmegyei konfraternitásnak (lelkészi társulatnak) is tagja volt, de az egyházmegye matrikulájának bizonysága szerint abból kis időre kizárták és csak az 1656. szept. 13. tartott gálszécsi zsinatban vették vissza több elvrokonával együtt. 1660. jan. a zavargó ifjuság megfékezésére Sárospatakon maga készítette az új iskolai törvényeket próbált életbeléptetni, de azokat az ifjuság visszautasította. Lorántfy Zsuzsánnak fejedelemasszony halála (1660. ápr. 18.) után hová vette magát és mi vége lett, nem lehet tudni. Állítólag 1663-ban halt volna meg. 1669-ben özvegye Fodor Erzsébet férjhez ment Hodorai Mihály szatmári vice-kapitányhoz.
Munkái:
1. Szent Agoston Vallasa. Melyben, ezen tudos Doctornak, (ki Luther M. elöt majd 1200. esztendökkel élt) Irásiból, ez mai Pápistáknak szemtelen csacsogások ellen, az kik hamissan azt hirdetik, hogy Luther és Calvinus elöt nem volt az mi Vallasunk, vilagossan megh bizonyittatik, hogy ő Papista nem volt, mint az kiktül sokat külömbözöt; mivelünk Portestansokkal penig a Hitnek minden derekas Agaiban egyet ertet. Irattatot elsőben Angliai nyelven: mostan nagyub haszonnak okaért, egynehány Istenes Elmelkedesekkel es buzgo Imadsagokkal eggyütt Magyar nyelvre fordittatot. Debreczen, 1632.
2. Scala Coeli avagy egynehany, bizonyos időkre alkalmaztatott, istenes elmelkedesek es buzgo Imadsagok, mellyek az kegyes Eletnek, Angliai nyelven irattatot Praxisabol, szedegettetek ... U. ott, 1632. (Együtt jelent mega az előbbeni munkával).
3. Praxis Pietatis, Az az: Kegyesseg-Gyakorlas. Melyben be-foglaltatik, mint kellyen az Hivő keresztyén embernek, az Isten és a maga igaz ismeretiben nevekedni, eletét naponként, Istennek félelmére intézni, tsendes lelki ismerettel költeni, és futásának el-töltese után boldogul végezni. Fordittatot Angliai nyelvböl, az Magyar Keresztyéneknek, ez szomoruságos utolso idökben, kivaltkeppen-valo vigasztalásokra és hasznokra. U. ott, 1636. (Bayle Lajos munkájának fordítása. Ujabb kiadásai: Lőcse 1638., 1641., 1678., Bártfa 1640., Várad 1643. Kolozsvár, 1677.).
4. Het napoki edgyüt beszelgetesek, ket öszvetalalkozott Embereknek, tudnia-illik edgy Keresztyen es mas edgy Papista Catholicusoknak. Az hitnek edgy nehany viszszairvl. William Cowper Galloway; Püspök, Skotiaban Angliai nyelven írta; Magyar nyelvre... forditotta. U. ott, 1637. (Ujabb kiadása. U. ott, 1661.)
5. Sz. Atyak Öröme. az az: Az Messias Jesus Christusnak Maria elöt személy szerént létének, s örök Istensegének az O Törvénybeli Jelenésekböl, Sz. Irás, jó okok és a jozanb régi Doktoroknak értelmek szerént-valo világos meg-mutatása; sok egyéb tudásra idvességes és gyönyörüséges dolgokkal egyetemben: Daniel Vasarhellyi Jesuita Professus Paternek, Amaz Nagyságos Angyal Gen. 32., v. 24. &c. és Exod. 3. v. 2. &c. &c, Az Jehovah nev, és az közölhetetlen Isteni tulaydonsagoks munkak felöl samosatenizalo, és abban fülig merült tsekély tzikkelyeinek meg tzikkelyezesere, Irattatott Es Harom Könyvekre oszlattatott, negy szükséges táblakkal edgyüt ... Albae-Julae, 1640. (Érdekes ajánlása Lorantfi Zsuzsannának, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem nejének.)
6. Egő Szövetnek, avagy Edgy nehéz, de igen szükseges és hasznos Kérdésnek (mely az Sz. Irasnak isteni méltósága felöl vagyon) világos és rövid meg-fejtése; Minden hiveknek és kiváltképpen az Catholikusoknak hasznokra. M. P. által. U. ott, 1645.
7. Lelki A Be-Ce Az Christus Oskolájában az alsó Rendben bé állatandó Tsetsemöknek Közönségessen; Kiváltképpen penig az méltoságos kegyes Fejedelem-Aszszonynak Lorantfi Susannanak, aprobb Tseledgyenek hasznokra. Edgy Istenfélő tudos Ágnlus Tanétónak Irásábol fordettatott. Ugyanott, 1645. (Újabb kiadásai: hely nélkül 1648., Sáros-Patak 1652. és Keresd 1684.).
8. Dialogvs Politico-Ecclesiasticus. Az az: Két Keresztyén Embereknek Eggymással való beszélgetések: kinek eggyike, ugy mint az Kerdezkedő, némelly dolgokban, meg nem szintén elég tanult és eröss, de nem általkodott, hanem örömöst tanuló-, a másik a Felelö tanultabb és vastagabb Beszélgetések vagyon Egyházi Igazgató Presbyterekről, vagy Vénekről, Oeregekről; és az Presbyteriumrvl Eggyházi Tanátsrol. Bártfa, 1650.
9. Doce nos orare, quin et praedicare etc. az az, Imadkozasra és Praedikatzio irásra s-tételre, és a'nak megtanulására-valo mesterseges Tablak. Avagy, Eggynehány-fele világos és mindenektöl meg-érthetö Utmutatasok vagy modok: Mellyek szerént ki ki magatul-is, mind Magában s-mind Házanépe közöt, söt Gyülekezetekben-is (melly az Praedicatorok tiszti) igen könynyen, rendessen, fontossan s hasznossan az szüksegekhez képest könyöröghet, praedicálhat, és az Praedicatiokat Megtanulhatya. U. ott, 1650.
10. (Rendes könyörgesnek tudománya)... U. ott, 1650. (Egyetlen, czimlap nélküli példánya a kolozsvári unitárius collegium könyvtárában).
11. Abba atya. Avagy könyörgesnek lelke. Várad, 1650. (Ezen munka töredékét Dézsi Lajos 1897-ben ajándékozta a budapesti egyetemi könyvtárnak).
12. Erdel' s' egesz Mag'arnep eg'más utan, tsak hamar érkezett Hármas Jajja 's siralma. Mell'el e' ket keseredett Hazat, amaz halhatatlan emelkezetü Harom Fejedelmi Embereknek, néhai Nag' Rakoci G'örg'nek, Erdel' Országának Fejedelmének, Mag'ar Ország sok Részeinek Vrának, és Székhelek Ispánjának, 1649-ben, az Elsö Honak vag' Januariusnak 10 napjan; Es az után tsak hamar, az ö Năga igen nag' reménségö kedves Fiának, kiben az egész igaz Mag'ar Haza-fiak, megg'ugottak és igen meg-vidultak vala, néhai Rakoci Sigmondnak, 1652-ben, a Neg'edik Hónak vag' Aprilisnek 28-dik napján; Ennek-felette az előtt 1648-ban, Harmadik Hónak vag' Martiusnak 29-dik napján, ritka példáju keg'es és istenfélő néhai Eöreg Grof Betlen Istvannak Gyula-Fejérvári mulando Friss Házoktul, a Sirban meg-indításokkor siratta s sirattata ... Sáros-Patak, 1653. (Megjelent ugyanezen évben Váradon is).
13. Rövid tanitas az presbyteriumrol avag' eg'hazi tanatsrol. Mel' az Presbyterialis Dialogusnak Summaja. Az Meltoságos öregbik Fejedelem Aszszonnak parantsolatjára. Sáros-Patak, 1653.
14. Isteni és Istenes Synat. Tselek. XV. Rész, 1., 2., 3., 4., 5. és 6. v. U. ott, 1655. (Egyetlen csonka példánya megvolt a Lugossy József gyűjteményében. Megjelent ezen munka a Magyarok Hatodik Jajja cz. munkában is, Sáros-Patakon, 1660.).
15. Igaz Magyar-Nep Negyedik Jajja s-Siralma; Es annak alkalmatossagaval idvesseges, Serkengettetese. Mellyet az ö veszedelmére verhedett dühöss Lengyelsegnek 1657-dik Esztendőben, Munkacsnal, a Hatodik Honak, vagy Ivan havanak 16-dik, 17-dik napjatol fogva valo ki-ütese, egetése es kegyetlen öldöklese, hozot veletlenöl reja s-ejtett rajta. M. Pal altal irattatott, s-praedicaltatott mindjárt a következendo Ur-napjan, 24. Junii, 1657. a Sáros-Pataki Ecclesiában. U. ott, 1657. (1658-ban M. e prédikatiót a «Sok jajok» cz. gyűjteményébe is befoglalta).
16. Rab-Szabadeto Isteni szent Mesterseg. Mely szerént, Rabságbol, s'egyéb Inségekből, keresztyén Felebarátink kimenekednek. Praedicáltatott a Sáros-Pataki Ecclesiában, 1657-ben 26-dik 7-bris, a Harmadik Böjt napon.
Külön ülő Keresztyén. Az az, Kegyes szent Elméledés a' felöl, mint tarthassa az istenes Lélec, a' meg-veszett időkben, megferteződetlen önnön magát. sáros Pataki Ecclesiában praedicaltatott 1657-ben 17-dik 8-bris celebrált Hatodik Böjt napon. U. ott, 1657.
Serva Domine. Avagy, Nagy veszélyekben forgó és veszekedő Hiveknek Vigasztalási, s' Okai. Praedicáltatott a' Sáros Pataki Ecclesiában 4 9-bris 1657-ben. U. ott, 1657. (Ezen három prédikátzio egyszerre nyomtatva együtt jelent meg).
17. Igazak sorsa e' világon. Melyet A' Tekentetes Es Nagyságos Bocskai István Uram, király Urunk ö Felsége belsö Tanátsa, és Zemplén Vármegyénec fő Ispánja szerelmes Hütös-Társának; Néhai Tekéntetes és Nagyságos Lonyai Susanna Aszszonyomnak, legutolsóbb tisztességénec meg-adásában praedicállot, a Temetésnek helyén, ugy-mint a' Szeredahellyi Egyházban, az utolsó Hónak, vagy Novembernec 12-ik napján 1656-ban. U. ott, 1657.
18. Sok Jajjokban, s' bánatos szivel ejtett könyhullatásokban merült, és feneklett, szegény igaz Magyaroknak, egynéhány keserö Siralmi. Mellyeket tétettec vélle, ez utolban el-mult nyolcz, kilencz, de mindenec felett, tavali esztendőbéli s attvl fogva, valo megbecsülhetetlen Kór-vallási s' Romlási. U. ott, 1658. (E gyűjtemény tartalma: Hármas Jaj, S.-Patak, Negyedik Jaj 1653., 1657. Istenhez való igaz megtérés 1658. Ötödik jaj 1658. Rabszabadító Isteni Szent Mesterség 1657. Külön ülő keresztyén 1657. Serva Domine 1657. Igazak Sorsa e' világon 1657. U. ott).
19. Istenhez-való igaz Meg-teres. Avagy Szent és Isteni igaz Mod, Mint Kellyen a bünben heverönek, életét Isteni kivánsága szerént meg-jobbétani, és ötet magahoz engesztelni. Praedicáltatott a Sáros-Pataki Ecclesiában 5. August. 1657-ben. U. ott, 1658.
20. Ötödik Jaj, Es siralom. Mellyel Szegény csak nem el-fogyott, lelkében el-fojlódott Magyar nemzetet, minapi amaz ő megsirathatatlan s' váratlan nagy Romlasaban; midőn az egész Erdelyi Tabor az Urakkal es Nemességgel, elmult Juniusnac végén, 1657-ben Podoliaban, a szines békeségö Szomszédoknac álnokságoc miat, a teméntelen sok csunya, praedaval élő tolvai Tatarsagtol véletlenöl meg-üttetvén, (Oh nagy Isten!) nyáj s' csorda modjara, hajtatott-el a' ki-beszélhetetlen gyalázatos és kegyetlen rabságra; siratta s' sirattatta, és már ez utánna s abból ki-jövő, jöhető számtalan veszedelmiért, annyival is inkább siratja, sirattatja: egyszer s' mind mentől hamarébb-valo igaz Meg-térésre serkengette, serkengeti ... Pradeicallotta 2. és 9. 7-br. 1657-ben Sáros Pataki Egyházban és ez szomoru alkalmatossággal hirdettetett Böjti némely Praedicátiokkal, s könyörgéssel egyetemben ki-bocsátotta. U. o. 1658.
21. Joseph Romlasa. Avagy Magyar Nemzet MDCLVIII. Esztendöbeli nagy pusztulásán, annak MDCLIX-nem kicsiny öregbülésén-való Kesergése, az Isteni Anyaszentegyházának. Amos 6. v. 6. Nem szánnyátok a' Jospehnek romlását. Praedikaltatott, Tekéntetes és Nemzetes néhai boldogul kimult Ibranyi Ferencz teste felet, 29. Juli 1659-ben az Ibrányi Egy-házban. U. ott, 1659.
22. Felgerjedt s-pokol. fenekeig hatalmazott Rohogo Tüz ... Praedicallotta a Saros-Pataki Ecclesiában 20. 8-bris 1658. U. ott, 1660.
23. Magyarok Hatodik Jajja. Mellyel e' romlott Nép, zokogta, zokogja ma-is MDCLVIII. esztendőbéli, egyfelöl Tatár Chámnak személje szerént Krimböl, számtalan sok Ezerekkel, Törökkel, Tatárral, Kozákkal és a két Oláh-Vajdával; más felöl Fő Vizernek Constantinápolyból, hasonló nagy sokasággal, dühös indulatból való réjá ütéseket, szörnyü égetéseket, öldökléseket, sarczoltatásokat, és szürü sok rablásokat. A mikor Boros-Jenőt is, Karánsebesel, Lugassal &c. elfoglalván, Törökkel raktág-meg; Száz ezer Rabnál többet vittenek el: Erdélyt Penig hallatlan, és el-viselhetetlen sarcz alá vetették: törvényes Fejedelmétől is elrekesztvén. Siralm. 4. v. 4. ... és bizonyos Praedicatiokban foglalván praedicállotta, együtt-is másut-is; legföképpen a' Sáros-Pataki Ecclesiaban 1658, és 1659-dikben. U. ott, 1660. (E könyv M. 1655-66. külön-külön kiadott praedikatióiból áll: Fel-gerjedt s-pokol fenekeig hatalmazott Rohogo Tüz. praed. S.-Patakon 20. 8.-bris 1658.; Joseph romlasa. 29. Julii 1659; Ezechias Kir. hiti, avagy hit ostroma. Két praed. 18. és 22. 7-bris 1658.; Ketseg torkabol kihatlo lelek. 25. Aug. 1658.; Bünön buskodó lelek konszergese. Pünkösd napján 1669.; Gyözködö Hit az Tetten, e Világon ... 1658. jún. 23.; Isteni és Istenes Synat. 6. Junij 1655.).
24. Ezechias Kir. Hiti. Avagy Hit-Ostroma, A' tüzes Nyilaktol. Eph. 6. v. 16. Mindeneknek felette, a' hitnek paissát fel-vegyétek, mellyel ama' gonosznak tüzes nyilait meg-olthassátok. Mellyet két Praedikátiokban foglalt, s-praedicállot a Saros-Pataki Ecclesiában: az Elsöt 18-ik 7-ris 1658-dik-ben, Böjti alkalmatossággal; a Másodikat, mindjárt utánna valo Ur Napján, az az, azon Hónak 22-dikén. U. ott, 1660.
25. Ketseg torkabol ki-hatlo lelek. (Praed. S.-Patakon 25. Aug. 1658.) U. ott, (1660).
26. Bünös buslakodo lelek kenszergese. (Praed. S.-Patakon Pünkösd napján 1659). U. ott, 1660.
27. Gyözködö Hit a Testen, e Világon, Bünön, Halálon, Poklon és Kárhozaton; Christusnak Isten jobbjára üleseböl. Praedikaltatott a Sáros Pataki Ecclesiaban, Sz. Marc utolsó Részénec Rend szerént-való magyarázásánac alkalmatosságával, 23. Junii 1658-ban. U. ott, 1660.
Részt vett M. azon Liturgia készítésében is, mely a tiszamelléki, esperesi igazgatás alatt álló egyházmegyék közmegegyezéséből iratott, és Sárospatakon ily czím alatt Liturgia sacrae coenae 1658-ban megjelent; előszót is írt hozzá.
Üdvözlő verset írt héberül Laskai Matkó Jánoshoz (1630) és magyart Margitai Péter, Temetéskorra való Praedikatiok (Debreezn, 1644) cz. munkájába.
Levelei: Rákóczy Zsigmondhoz és Györgyhez: Albae, 1649. aug. 23., okt. 22., decz. 9. Nagybánya, 1651. márcz. 12. Sárospatak, 1656. febr. (Erdélyi Prot. Közlöny 1876. 51., 52., 1877. 1., 3. sz.); Lórántfy Zsuzsannához: Nagy-Bánya 1650. okt. 14. (U. ott, 1876. 52. szám.)
Bod, Athenas 169. l.
Horányi, Memoria II. 600. l.
Benkő, Transsilvania II. 401. l.
Katona, Historia Critica XXXVI. 745. l.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1847. 22. sz.
Sárospataki Füzetek 1857. 350. lap.
Budapesti Szemle IV. 1858. 22. lap.
Csokonai Album 1861. 214. l.
Szücs István, Debreczen város története 595. l.
Erdélyi Prot. Közlöny 1874. 34., 1877. 2. sz.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalomtörténete.
Szilády Áron, Régi M. Költők Tára I. 238., 239., 244., IV. 321. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I..
Prot. Figyelő (Szerk. Czedler M. 1881. 242., 1884. 350., 457. lap.)
Egyetemes Philologiai Közlöny 1882. 289. i.
Debreczeni Prot. Lap 1883. 4. sz.
Figyelő VII. 104., 290., 297., 368., VIII. 41., 43., 118., 355. l.
Protestáns Szemle 1800.
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 413., 1898. 458. lap.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára Ii. 369. l.
M. Könyv-Szemle 1897. 203. l.