Kezdőlap

Medgyaszay István,

hajóskapitány, kir. tanácsos, szül. 1819. jan. 26. Bécsben; atyja, ki nagykereskedő volt, a kereskedelmi pályára szánta s vele a polytechnikumot végeztetvén (hol a felsőbb számtant, mechanikát, természettant és vegytant tanulta), üzletébe maga mellé vette. Beutazta Európa nagy részét; hosszabb ideig tartózkodott Olaszország gyáraiban és nagykereskedők házánál. Hajlama azonban a hajózáshoz vonzotta. Egy ideig a trieszti tengerésziskolát látogatta, 1842-ben pedig az I. cs. királyi szabad Dunagőzhajózási társaság szolgálatába lépett. Csakhamar kapitánynyá tették és az Al-Dunán, majd a Tiszán működött. 1845-47-ig az Aldunán a Vaskaputól a tengerig hajózási szolgálatot teljesített. 1847-ben Szolnokra küldték felügyelői minőségben. Ekkr hajózási javaslatai voltak: a tiszai hajózás Szegedtől Szolnokig és Tokajig; a marosi hajózás Aradig; a bégacsatornai hajózás Temesvárig áruszállító kis hajókkal; a szávai vontató hajózás; a vontatás kiterjesztése a Tiszán; a kőszén szállítása vashajókkal: az oraviczai kitünő kőszénbányák megvásárlása. Az 1848. magyar kormány hidász-századosi ranggal hajózási biztossá nevezte ki. A szabadságharcz után kilépett az osztrák társaság szolgálatából. Ekkor Török-Deésen nagyobb bérletet vállalt özvegy Leiningen grófné birtokán és gazdálkodott. Midon az 1856. párisi szerződés a dunai hajózás szabadságát proklamálta, Spirta zimonyi nagykereskedővel megépítette s 1858-ban forgalomba helyezte az Archimedes nevű csavargőzöst. Ennek kapitánya s az üzlet intézője volt 1868-ig. 1859-ben a dunai hajózási viszonyok és különösen az osztrák dunagőzhajózási társaság szervezetének és ügyvezetésének birálatával foglalkozva, a P. Naplóban közzétett czikksorozata németül önálló füzetben is megjelent. S. r. M. jegy alatt, francziául is Odessában. 1860-ban az általa tervezett magyar dunagőzhajózási társulat megalakult, noha nem egészen az ő tervei szerint. 1868-ban a dunagőzhajózási társaságnál lett segédfelülgyelő és Bécsbe helyeztetett át. 1870. Budapesten hajófelügyelő s forgalmi igazgatósági társvezető lett és maradt 1882. febr. 22. történt haláláig. Érdemei elismeréseül a kir. tanácsosi czímet kapta.

Vasárnapi Ujság 1860. 15. szám, arczk.

Ország Tükre 1862. 18. sz. arczk. (Vadnai).

Pallas Nagy Lexikona XII. 441. l. (Kenessey Kálmán) és gyászjelentés.