horvátországi bán, szül. 1814. aug. 11. Noviban (horvát tengermellék); gymnasiumi tanulmányait Fiumében, a bölcseletet 1834-be Szombathelyt, hol magyarul megtanult, és a jogiakat 1836-tól a zágrábi akadémián végezte. 1840-ben letette az ügyvédi vizsgát. 1841-48-ban Károlyvárosban mint árvákatyja, majd mint ügyvéd működött. 1848-ban horvát országgyűlési képviselő lett. Kora ifjúságában már hivatást érzett magában a költészet iránt és a Horvátországban akkoriban fölébredt nemzetiségi, délszláv és illyr irányú mozgalmak az ő költészetét is ihlették. A híres és hirhedt Gáj, az illyr agitator, a maga körébe vonta őt; 1850-ben főállamügyésznek hivatott meg Zágrábba; e hivatalát 1860. deczemberéig viselte, a mikor a horvát udvari dicasterium elnökévé s 1861-ben horvát udvari kanczellárrá neveztetett ki. E méltóságban volt 1865. nov. 1-ig, a mikor az új fordulat őt is leszorította az államszolgálat teréről. Nyugdíjba lépett, de folyvást tevékeny részt vett a horvát országgyűlésen; mint a nemzeti párt tagja s a középpárt egyik feje az országgyűlés elnökévé választatott. Mint az országos küldöttség tagja s horvát részről elnöke, élénk részt vett az országgyűlési munkálatokban. 1873-ban Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok bánjává neveztetett ki s ez maradt 1880-ig. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt és csillagászattal foglalkozott. Meghalt 1890. aug. 4. Zágrábban.
A Gáj által szerkesztett Narodne Novine (Nemzeti Hirlap) melléklapjában, a Danicában (Hajnalcsillag) adta ki 1835-ben Primorac Danici (A tengerpartvidéki a Danicanak) cz. ódáját és 1838-39. hazafias költéményeinek cyclusát: Vjekovi illirije (Illyria századai); a Slavjanski jug (Szláv délvidék) cz. lapba 1848-ban több politikai czikket írt.
Munkái:
1. Deutsch-illirisches Wörterbuch. Agram, 1842. (Uzarevics J.-vel együtt).
2. Smail-age (engijiča. Zágráb, 1844. (Ezen költeménye a világirodalomban is nevezetes helyet biztosított szerzőjének. Ujabb kiadása: U. ott, 1876. Ism. Főv. Lapok 1877. 78. sz. Németül: ford. Kieszberger Vilmos, u. ott, 1876. Magyarul: Csengics Szmail aga halála. Költői elbeszélés. Ford. Margalics Ede. Bpest, 1896. cz. Olcsó Könyvtár 362., a szerző életrajzával; előbb a Budapesti Szemlében).
3. A horvátok a magyaroknak. Felelet az 1848. márcz. és ápr. magyar hirdetményekre. Zágráb, 1848.
Gundulics Iván (Shakespeare kortársa) Osmanja cz. 20 énekre terjedő eposának kiegészítésével (a hiányzó 14. és 15. ének megírásával) maradandó emléket vívott ki magának.
Vasárnapi Ujság 1873. 41. szám, arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1873. 41. szám, arczk.
Atheneum 1873. 39. sz.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XII. 433. lap. (Bojnicsics Iván).
Magyar Könyvészet 1896., 1898.
Budapesti Szemle 1896. LXXXV. 429. l.